Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Czére Béla: Ady novelláinak világa
talán esetben — a tárcának új meg új megjelenési formáját hozva létre szinte elválaszthatatlan. Ezért a tartalom, hangszín nóvumaival jelentkező, a műfaj határait tovább tágító, a teherbírását maximálisan kihasználó, az esztétikai érték tekintetében rangosabb Ady-tárcákat — elkülönítve a némileg pejoratív jelleggel minősített szokványos Ady-tárcától — tárcanovellának nevezném. Ide sorolnám természetszerűleg az irónia, a szarkazmus és a groteszk erőteljes hangütéseit megszólaltató karcolatait, szatíráit, karikatúráit is. Persze az is nyilvánvaló, hogy a művészileg erőtlenebb humoros-szatirikus írásait a szerényebb igényű tárcák közé sorolom. A novella, a tárca, a tárcanovella mellett az Ady-próza negyedik műfaji szféráját a lírai miniatűrök, novellettek jelenthetik. Nem az Ady novellisztikájában gyakorta felbukkanó, szerencsésebb esetben a tematikai, műfaji vagy hangnembeli kohézió által összekötött tárcafűzérekre gondolok itt, hanem a nagyon gyakran újszerű művészi kísérletet is jelentő lírai futamokra, „etűdökre", prózaversekre, versekkel ötvözött — parányi ciklusokba komponált —• kicsiny novellákra. A tárca, a tárcanovella és a novellett megjelenési formái Természetszerűleg a Versek és a Még egyszer kötetek költeményeinek világával •— a motívumok és még inkább a hangnem vonatkozásában — nagyon sok szempontból adekvát korai Ady-tárcák kötődnek legszorosabban a műfaj konzervatív hagyományaihoz. Különösen érthetővé válik ez, ha tekintetbe vesszük, hogy 1897 és 1900 között Ady szépprózájának publikációs fórumai többségükben konzervatív ízlésű orgánumok voltak: a Szilágyban, a Debreczeni Reggeli Újságban, a Debreczeni Hírlapban, a Debreczeni Újságban, a Debreczenben és a nagyváradi Szabadságban jelentek meg tárcái, tárcanovellái, novellái és lírai novellettjei. Nem véletlenül említem — már ebben a korai időszakban is — a novellákat, tárcanovellákat: hiszen írásainak egy része már ekkor egyéni tartalommal, hangszínnel töltve meg, magasabb szintre emeli, kitágítja a műfaj lehetőségeit. Viszont az is tény, hogy a szerényebb igényű tárcaszínvonal —• bizonyos tematikai és hangnembeli változásokkal — későbbi írásainak tekintélyes részét is jellemzi. Vagyis az Ady-novellisztika kronológiai jellegű feltérképezése nagyon keveset árulna el a novellák világának gondolati, strukturális, stiláris jellemzőiről, lényegéről, de — az indulás éveitől eltekintve — ugyancsak keveset mondana ez az időrendi megközelítés az írások esztétikai minősítéséről is. Kétségtelen, hogy az Ady által is kiemelt „génre" 4 , életkép áll a tárca-műfajon belüli megjelenési formák középpontjában. Ez az életkép azonban — az Ady-tárcák esetében is — számos egyéb műfaji variációval, törekvéssel együtt jelentkezik. Az ábrázolásmód és hangnem legkülönbözőbb változataival megrajzolt, viszonylag szűk, körülhatárolt életszelet megjelenítése, a par excellence életkép, genre mellett, nagyon gyakran egy jellegzetes portré, jellemkép kerül az írás fókuszába. De az ábrázolás középpontjában állhat egy rendkívül tömören megjelenített drámai vagy éppen komikus, groteszk szituáció is. Ezekben az esetekben az életkép, genre műfaji megjelölés helyett talán szerencsésebb lenne portréról, jellemképről (szándékosan használom a minden művészi alkotásban természetszerűleg jelenlévő jellemrajz helyett a jellemkép kifejezést), illetőleg helyzetképről, szituációrajzról beszélni. Természetesen a genre szerény 4 A már említett, Radó Antalhoz írott levélben.
