Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Király István: Ady és a Monarchia

nem "-féle. népmesei fordulatokban folyvást megjelenő ha ismétlődött. Hétszer tért vissza ez a vers menetében, s főleg az első versszakokban mint burkolt, rejtett hangzókapcsolat, mint poétikai anagramma is folyvást ismétlődött (halállal, hagyták, hadakozzál, rohanj). Szétárasztotta így a maga hangulatát. Szuggerálta a feltételességet : az irreálisban, az álmok között élést. Az illúziók hőse volt a „mesebeli János". Hírt hozott erről mind a hősválasztásban, mind a lírai cselekményben, mind pedig a nyelvi formálásban megjelenő mesei színezés. Ugyanakkor azonban nem akármilyen illúziók voltak az övéi. Ha nem is hősi, de a Munchausen bárók, a Háry Jánosok, a Tarasconi Tartarinok belső egyéni hibáiból eredő, szatírát érdemlő, komikus ábránd-hívésével szemben: tragikus illuzionizmus jellemezte őt. A többre hivatott lett (nem pusztán a saját, de nem utolsósorban a társadalom hibájából) egy téveszme rabja. Egy hatástörténeti adalék, Sienkiewicznek 1910 novemberében a Budapesti Hírlapban, majd kötetkiadásban is megjelenő kisregényével, A hőssel való belső eszmei rokonság már egymagában tanúskodott erről. Élete végén egyik prózai cikkében Ady maga utalt erre a műre: „Sienkiewicz . .. nagyszerű háborús regényére" mint egyik számottevő olvasmányélményére.

77 Ez az utalás, a témarokonság, sőt azon túlmenőn néhány részmotívum felötlő egyezése is valószínűsíti, hogy közrejátszott ez a mű A mesebeli János megszületésében. Éppúgy, mint Sienkiewicz Bartek Slowikja, „kimelegedve" „rohant" Ady hőse is, s „állt szilárdan" a „rettenetes idegenben", ahogy parancsolták neki.

78 S hasonló volt a két hős sorsa is. „Bartek Slowik . . . elvitetik — jellemezte Ady a lengyel író regényfiguráját —, hogy hős legyen a porosz-francia háborúban. Annyi köze sincs Moltkéhoz, Napóleonhoz, Bismarckhoz és a többihez, mint ma neked vagy nekem, embertársam. Mégis ő lesz a leghősebb, háború után pedig tönkremegy, meghal, csúnyán, mert lengyel mégis". „Ez a Sienkiewicztörténet egyike a legjobb, legmaibb történeteknek" — fűzte hozzá a költő a maga háborús jelenlétére utaló kommentárját ehhez a történethez.

79 S a lényeget nézve ennek a históriának változatát írta meg versében. Megjelenítette a lengyel Bartek Slowik édestestvérét, a tragikus illúziók átejtett, becsapott, kijátszott hősét. A magyar slemilt. Veres Péter kedves szavával: az élet balekjét. Mint Sienkiewicz Bartek Slowikja, akit „dummes Vieh"-ként, „polnischer Ochse"ként, „lengyel disznóként" emlegetett csupán a civilizáció és a kultúra misszionáriusaként járó nyugati fölény,

80 s aki mégis meg volt győződve róla, hogy hősies magatartása folytán kijár neki majd az elismerés: Ady hőse is hamis tudattal s hamis távlatokkal élt. Mesebeli Jánosként küzdött a „mesebeli királylyányért". Tévesztett célra szánt jobb sorsra érdemes emberi erőt. A tragikus illuzionizmus megvetést-szánalmat egyszerre érdemlő becsapott hőse volt. Nemcsak a hatástörténeti adalék, a Sienkiewicz-regénnyel való belső eszmei, tematikai s motívumbeli rokonság érvelt e mellett az értelmezés mellett, hanem a mű megformálása is. A tragikus illuzionizmus jellegzetes formáló elve, az ambivalencia volt uralkodó. Mert ambivalenciát rejt magában mindig mindenfajta tragikus illuzionizmus. Don Quijote oly magyar utódai, mint pl. Arany Bolond Istókja, Mikszáth „nagyerejű Mácsik"-ja vagy Pongrácz Istvánja, tanúskodnak erről. Hisz ha nevetségessé teszi is őket az ábrándok közt élés, a környe77 Irodalomról 396. 1. 78 A párhuzamos helyekre 1. Sienkiewicz, Henrik: A hős. Ford.: Bányai Károly. Bp., 1911. 45., 40., 5., 79., 3. 1. 79 Irodalomról 397. 1. 80 I. m. 24., 43., 88. 1.