Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Kovalovszky Miklós: Ady költészetének nyelvi rétegei

megye bálján jókedvű alispán"; És holnapig céltalanul fut I Betyár-ló, hős ló, szép pej vagy fakó"; „Ha kunyhókon ég-ropog a nád, / Már látjuk új, cserepes, nagy tanyánkat". Néha szinte ,,textus"-ként használja a dalszöveget, s mint láthatatlan magból, ennek hangulatából és ritmusából („ad notam") sarjad ki a vers, pl. A cigány vonójával c. költemény az utolsó szakasz mesterien alkalmazott dal-idézetéből : „Lement a Nap a maga járásán ..." d) Mondai és történelmi eredetű szókapcsolatok, szólás- vagy szállóigeszerű kifejezések: Csaba népe, Hadak útja; leszúrni a fehér lovat; eb ura fakó; Ugocsa non coronat; pro patria et libertate; a fátyol borult (Deáknak a kiegyezést előkészítő felirati javaslata nyomán szállóigévé vált kifejezésből: vessünk, illetve borítsunk fátyolt a múltra). e) Irodalmi utalások, idézetek: Mi új Ludas Matyink; Kétféle velszi bárdok (verscím), rájuk rántnád lángostorod (Petőfi: Az őrült); fecerunt magnum áldomás; Látjátok, feleim, ti búsak; általa lelt volna hazát (Kölcsey Himnuszának soraira emlékeztet: Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére); Keserű levében a vén Föld.. . most is úgy forog (1. Vörösmarty: A vén cigány). f ) Különféle eredetű magyar és idegen nyelvű szállóigék alkalmazása : Ne ülj mögöttem, óh sötét Gond; Nemes füzünkből ápolt gesztenyénket / Kikaparták a hazug lelkendezők ; Itt állok s Lutherként mondom... ; Leibnitz világa: Legjobb és leglehetőbb; „Magyart a magyarnak" (Singer és Wolfner reklám-jelmondata); finita commédia; Oh, tegnapi cirkulusok... Noli tangere; Üdvözlégy thalatta, thalatta. Főként az utóbbi csoportok példáiból láthatjuk, hogy a frazeológia különféle elemeit Ady művészi szabadsággal és ötletességgel, egyéni formában vagy céljának megfelelően átalakított változatban használja föl. Az előbbi szakaszokban természetesen csak vázlatos, futó áttekintést adhattunk Ady költői nyelvének néhány rétegéről, szinte találomra kiragadott példákkal, irányjelzésül a további részletes vizsgálat számára. (A helymegjelöléseket így is mellőznünk kellett ebben a megszabott keretben.) Az anyag föltárásának szempontjai ott tovább bővíthetők és finomíthatok. Érdemes volna például bemutatni a folklóranyag (hiedelmek, babonák stb.) nyelvi tükröződését, fölmérni a nyelvújítási szavak használatát és szerepét (mintegy a századvégi új ortológia hatásának nyomaként is), elemezni Ady gazdag szinonímikáját, összeállítani kulcsszavait; okvetlenül számba kell venni Kelet-vonzalmának, valamint az irodalomi hagyománynak és költőelődeinek nyelvi hatását (Balassi, kurucköltészet, Csokonai, Petőfi, Vörösmarty, Arany és iskolája, Vajda, Reviczky, Komjáthy). Sajnos, ezeket a vonatkozásokat is alig vizsgálták még néhány általános megállapításon túl (1. Bebesi István: Petőfi-nyomok Ady nyelvében. Nyr. 1931: 38, 99.). Az egyes nyelvi, illetve sítlusrétegek részletes fölmérése és elemzése, vagyis a szinkrón vizsgálat mellett, illetve után pedig szükséges az anyagnak a költői életmű egészében, az idő és a fejlődés távlataiban való diakrón áttekintése is, nem kiragadott önmagukban, hanem szövegösszefüggésben szemléltetve a nyelvi elemek és rétegek helyét, stiláris szerepét és arányát, illetve arányváltozásait a különféle verstípusokban és műfajokban. Üj s talán lényeges részleteket föltáró megvilágítást kapnának így Ady fejlődéskorszakai s a legizgalmasabb kérdés: első, ifjúkori korszakának váratlan átívelése az Űj versekbe, ez a meg-