Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Rónay László: Analóg jelenségek Kosztolányi és Ady költészetében

Zseni kötetéről szólva a következőket írja: „Ma . . . háború van, az anya öröme és önkívülete sem olyan zavartalan, mint hajdan, a serkenő életet ordító milliók őrülete, égő országok skarlát lángja szegélyezi." Tömörkény István emlékét idéző írásában a „modern barbarizmus" időszakának nevezi a kort. A szörnyben pedig — hasonlóan Ady nagy, vádoló verseihez — a „józan paraszti ész" nevében általában is elítéli a háborúba vezető erkölcsöket. Ez a „Bábjáték, rímjáték" alcímet viselő darab, melyet nyilván a pantomimnek az a divatja is ihletett, mely ekkoriban söpört végig Európán, s amelyet Gyagilev társulata emelt új magaslatokra, Kosztolányi egyik legszebb, legteljesebb háborúellenes vallomása. A báb a napi politika jelképe, s érthetetlen újságzsargonja is azt bizonyítja, mily keveset érnek azok az érvek, amelyekkel háborúba hajszolták a magyarságot (melyet a darabban a baka és a huszár testesítenek meg: mindkettő egy-egy jellemző típusát). Hogy mér tettem, azonnal felelek. Először, én védelmezem a rendet... — kezdi magyarázatait a rimánkodó báb, s ezek a szavak a politikusok hamis jelszavait idézik. Mint ahogy a kor egyfajta, jellemző politikai mentalitását pellengérezik ki a báb e szavai is: „Harc nélkül a föld talentumtalan. / A háború a nép zablája-féke / És rothadás, züllés a puha béke". Az öntudatra ébredő huszár és a baka nem elégszenek meg e frázis igazságtartalmának fölismerésével. Újra és újra választ követelnek erre a kérdésre: mikor lesz végre béke? A báb válasza után (,,Az még korai.") feldühödnek és megölik. Hatalmas erszényt találnak nála. S noha az ez után következő párbeszéd inkább a tény humoros oldalát emeli ki : HUSZÁR: Degeszre tömve az erszény. BAKA: Az anyja Keservét néki. Mennyi az aranyja! mégsem lehet kétséges, hogy az író azt ábrázolja e kis közjátékban, hogy a háború igazi haszonélvezője a kapitalizmus, mely kirobbantotta, s meg is gazdagodott általa. A kapitalizmus érintetlenül tovább él, ezt jelképezi a darab végén megjelenő szigorú úr, aki ugyan eltemetteti a „gorgó fej" viselőjét, de parancsszavaival és erőszakos fellépésével azt szuggerálja, hogy ő folytatja tovább a haszontalan „művet". A szörny nemcsak politikai tanulsága, nemcsak szerzője háborúellenes állásfoglalása miatt jelentős. Finom jelenetei igazi írói remeklések, melyek arról áruikodnak, hogy Kosztolányi költői világa is elmozdult a súlyos események hatása alatt. Az a néhány sor, melyben a Baka elmondja, hogyan fogta el a bábot, többet árul el a fronton élő és harcoló egyszerű emberek lelkiállapotáról, mint közepes regények sora: Hát úgy vót, hogy csak ültem, künn a tarlón, A puska alig szólt, csak néha, gyarlón, Hazagondótam, a három gyerökre, Mög arra, hogy itt maradok örökre. * * *