Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Rónay László: Analóg jelenségek Kosztolányi és Ady költészetében

Csak néhány paralell jelenséget ragadtunk ki Kosztolányi korai költészetéből annak bizonyságául, hogy Ady lírája őt sem hagyta érintetlenül. ..Annyi Ady Endre él a lelkekben, ahány ember van" — írta 1919-ben. Szívében ő is őrzött egy képet, melytől nem tudott szabadulni, mely megtermékenyítette, ösztönözte, s talán épp ezért rendkívül taszította is. Bizonyos, hogy a vonzás épp úgy belejátszott a revízióba, mint a taszítás. De az is bizonyos, hogy Ady nélkül még Kosztolányi se lehetett volna azzá. amivé lett : a század értelmiségi létérzésének egyik legteljesebb kifejezőjévé s a magyar nyelv egyik legnagyobb mesterévé.* * A tanulmányban, mely kandidátusi disszertációm alapján készült, szándékosan nem éltem a jegyzetelés lehetőségével, hisz a rengeteg adalék alaposan megduzzasztotta volna terjedelmét. Annyit azonban el kell mondanom, hogy a szövegben emiitett szerzők és tanulmányok mellett sokat köszönhettem Király István és Rába György Kosztolányiról írott könyvemhez fűzött kimerítő lektori jelentéseinek, illetve az ezekben felvetett értékes gondolatoknak.