Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Rónay László: Analóg jelenségek Kosztolányi és Ady költészetében

nak hősnője : odaadó szerelmében magává az Életté magasztosul, és társa a költőnek a kőtáblák nietzschei szétzúzásában". Kosztolányi is átstilizálja a témát: nála erősebb a részvét és a csendes borzongás érzése, mert ebben a vonatkozásban is szívesen hagyatkozik arra a gyermeki szemléletmódra, mely első korszakában mindvégig jellemzi költészetét, s elsősorban A szegény kisgyermek panaszaiban teljesedik ki. Ady első korszakától nem idegen a szerepjátszás. Kosztolányi ugyanezt az alapérzést túldimenzionálja, már-már exhibicionista módon gyakorolja. A Mágia jónéhány „szerepverset" tartalmaz, köztük a Hetedhét-ország felét, a Pipacsos, alföldi út, forró délutánt és a Síppal, dobbal, nádi-hegedűvelt. Az utóbbi versében egyik legkedvesebb, élete végéig különböző változatokban megjelenő ríme, az „álarc — halálarc" is febukkan: Fekete álarcot kötöttem és lenge lábon, észrevétlen vágtattam a farsangi ködben kurjontgató, homályos éjen fekete álarc — sötét halálarc — fönn még álmos csillag se reszketett, és sebbel-lobbal és síppal, dobbal kísértek el aprócska szellemek. Anélkül, hogy e költeményt szorosan hozzáköthetnénk Ady valamelyik verséhez, lehetetlen ki nem hallani belőle az ő képi ösztönzését: a vers hangulata, de még a képek sugallatos egymásutánja is jellegzetesen adys. S ugyanígy Ady ihletkörére utal a Hetedhét-ország felé látomása: Egy csöndes éjen eljön értem tetőtől talpig feketében a fekete kocsis. Álarc lesz arcán, éji, gyászos, a rúdnál két fekete táltos, s fekete lesz az ostor is. Ady A Halál automobilján utazik: Töff-töff, robogunk Motólás ördögszekéren, Zöld gépkocsin. Éljen az Élet, éljen, éljen. Töff-töff, csupa kín E sárgolyó dühös harca, De fátyolos Az én arcom s a Léda arca. Töff, töff, a Halál Kacag. Érzi a mi hűltünk. Csúf az Élet, Éljen. Mi legalább röpültünk.