Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Rónay László: Analóg jelenségek Kosztolányi és Ady költészetében

De nézem a sírókat és a könnyűk, és gyászolom elvesztett bánatom, ezt a nehéz és babonás kösöntyűt. Ady sírása is más, életközelibb, még akkor is, ha a Sírni, sírni, sirniban „remegve, lopva néz" egy számára ,,idegen halottra": Megbánni mindent. Törve, gyónva borulni rá egy koporsóra. Testamentumot, szörnyűt írni És sírni, sírni, sírni, sírni. A századvégi témát folytatja Kosztolányi — ez a téma Adyt is számtalan változatban megérintette — a haláltánc-motívum feltámasztásával. Erre a Négy fal közöttben is kísérletet tett. A Mágiában szereplő Cifra halottak egyenesági leszármazottja annak a tematikának, mely oly féktelen szenvedélyű mohósággal hajszolta halálos szerelembe Bródy Sándor hőseit, s annak a kíváncsi, a halált is már-már anatómiai pontossággal ábrázoló szemléletmódnak, melyet Justh Zsigmond naplója őrzött meg sok változatban: Künn a kalászos rónán áll a bál, még a csigás homok is várja-várja, fényt izzad a föld, táncol a halál. Ök is kendőzik magukat a bálra, a nyári bálra s mindenük ragyog, körmük szederjes, vézna ujjuk sárga, és szörnyű arcuk nézi a napot. Ez a kép, a táncoló halál motívuma számtalan változatban felbukkan a század elején. Adynál például az Özvegy legények táncában: Szent-György-napon három a tánc. Éjfélkor egy tátongó sírnak Mélyébe esnek hirtelenül, Hol rózsák és asszonyok nyílnak. A Mágia kötetben szereplő Vers egy leányról, akivel éjfél után találkoztam nem egyszerűen Kosztolányi együttérzésének, az utcalányok iránt érzett tétova részvétének — mely esetleg az expresszionista líra ösztönzéseiből is forrásozott —• dokumentuma, hanem a századvégi perditakultusznak is folytatása. Kosztolányi Dezsőné nem egyszer figyelmeztet férjéről írt életrajzi művében, hogy az mily nagy részvéttel fordult az élet esettjei, kiszolgáltatottjai felé. Kétségtelen azonban, hogy ennek a motívumnak számtalan előzménye van. Kosztolányi esetleg Vajda János Gina-verseiből és Reviczky perdita-ciklusából nyerte ösztönzéseit, de szeme előtt lebeghetett Ady először 1900 márciusában megjelent Fantom (az Üj versekben Az én menyasszonyom) c. verse is, mely e hagyományos motívumot új tartalommal telítette. Ebben — mint Rónay György írja Petőfi és Ady között c. könyvében — „a kor hazug erkölcseit megvető perdita már az ő harcai-