Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Sára Péter: Meseélmények, mesemotívumok Ady költészetében

S ki a szentek véréből ivott, Szilajul, veres fenevadján Nyargal részegen A szörnyű asszony, a Titok S minden ugrása száz tetem. Vörös bársonyban és skarlátban Nyargal és dermesztően kacag . . . Az altáji tatár mítosz szerint Kysaga tenger-istennek is vörös lova, vörös gyeplője és vörös szerszáma van.

30 Mintha csak ez a különös tatár isten kísértette volna meg Adyt Az ős Kaján c. versében: Bíbor-palástban jött Keletről A rímek ősi hajnalán. Jött boros kedvvel, paripásan . . . Egészen közeli mesekapcsolatra és meseinspirációra utal már címében is A mesebeli János c. költeménye, amelyben Ady a magyar népmesék jellegzetes hangján szól az idegen érdekekért harcoló magyar katonákhoz: Bajban van a messze város, Gyürkőzni kell a halállal: Gyürkőzz, János, rohanj, János. Mesebeli király-lyánnyal Hogyha akarsz találkozni: Hadakozzál a Sárkánnyal. A király-lyány : mese, János, De nincs élőbb a mesénél S mese ellen minden káros. A vers célzásai és mesebeli vonatkozásai félreérthetetlenek. A költeményből egyébként arra lehet következtetni, hogy Ady ismerte A négy magyar huszár meséjét is. A sötétség országába érkező huszárok egyikét itt is Jánosnak hívják, és neki mondják, hogy ha megszabadítja az elátkozott királylányokat, választhat közülük feleséget. Egyéb költeményében is találunk utalást arra, hogy Ady a háború alatt úgy érezte, mintha a régi, gyermekkori mesék rémei, szörnyei elevenedtek volna meg, s ezek irtanák, pusztítanák és tartanák rémületben az embereket. 30 L. Berze Nagy János: i. m.