Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Sára Péter: Meseélmények, mesemotívumok Ady költészetében

asszony-verssel stb.). Ebben a vonatkozásban különösen szép és teljesen meseszerű A platánfa álma c. költeménye : A Nap húga, zöld szemű lány, Megszánt egy holdas éjjelen És megigézett. S itt állok a fehér mezőn, Mint árva platán-fa. Az átváltozás itt szinte teljesen a népmesékre emlékeztető módon következik be: varázslat történik, és az átváltozás egészen hirtelen játszódik le. Az aranyréten c. mesénkben például ezt olvashatjuk: „Hát abban a szempillantásban a földbe gyökerezett a lába, s egy nagy lombos nyárfa lett belőle."

15 A költői alkotásnak ebbe a formájába az az ősi szemléleti mód és hiedelem játszik bele, amely mindenben, még az élettelen tárgyakban is önmagához hasonló, lélekkel rendelkező lényt látott. Adynál is gyakran találunk olyan írásokat, amelyekben a fák és a virágok szinte emberek módján éreznek és viselkednek: „A rózsák azonban nem féltek. Nevettek ők is Boldizsár pappal. . . egy tavaszon csoda történt. Megzendült a kert. Dalolást hallott Boldizsár pap. Ujjongó szíve megsúgta neki, hogy a rózsák dalolnak . .." (A pap rózsái). ,,. . . Vince pedig hallja, hogy vele csúfolódnak a rózsák ... A rózsák, a pufók, csúfolódó rózsák egyre hangosabban beszélgetnek Vincéhez . . ." (Vince szerelmet lát). S a fák és a záporos vihar Nagy egyességet nézem, Csókos csatáját bámulom. Hogy kelleti magát a fa, Hajlong erre-arra S hogy bízza rá magát odadón Mégiscsak a viharra, Ki zordon leplez vágyakat. (Vihar és fa) A Mese az ifjító madárról c. palóc mesében is szó van ilyen szerelmes, csókolózó fákról: „Az Óperenciás tenger két partján egy-egy fa nyár utóján és tavasz kezdetén csókolózni össze szoktak hajlani. . .". Arra vonatkozóan, hogy Adynak az ilyen jellegű költői alkotásaiba egészen konkrét meseélmények is belejátszottak, idézhetjük A cigányos Buray c. novelláját, amelyben az egyik közeli fát kifejezetten mesebeli fához hasonlította: „Egy nagy fa megrázza magát az ablakkal szemben, majdnem a kapunál, s a levelek úgy hullanak, zajosan, tarkán e kivételes, nagy, őszi, reggeli ragyogásban, mint a mesebeli, bolond gyémánt-fákéi." De a Sírás az Élet-fa alatt c. verse sem sok kétséget hagyhat abban a vonatkozásban, hogy ez az Élet-fa a magyar és a keleti népek meséiben található világfával, égigérő fával azonos, sőt egészen biztosra vehető, hogy valamelyik ismert meséből került át a költeménybe. 15 L. Benedek Elek: A táltos kecske. Bukarest, 1960. Ifjúsági K. 187. 1.