Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Baróti Dezső: Az Értől az Oceánig (A vizek motívumhálózata Ady költészetében)
megemlítenünk, hogy a „kóbor vizecskék", a „vadvíz-kedv" s az „áradásnak virtusa" nyilvánvalóan költészetének ekkor már meghaladott állomására, az Üj versekre utal vissza : Óh, ti szomjas elkalandozok, Gyermekeim, kóbor vizecskék, Idegenbe tavaszos esték Ne csaljanak. Már mélyben és hívben törtetünk S csak áradásnak virtusáért, Vadvíz-kedvünk még mélyre ráért, Nem áradunk. Az előbbi versnél kevésbé friss benyomást kelt viszont a Készülés tavaszi utazásra bennünket érdeklő sora. Ebben ugyanis azzal a közhelyszerű képpel köszönti az új évszakot, hogy „most minden ár elsöpri gátját. . .". Későbbről megnevezett folyókat, mint már említettük, csak ritkán találunk Ady „jó vizei" között. Leginkább a Szajnát, Párizs-vágyainak messzi folyóját nevezhetjük ilyennek, bár (és erről szintén szóltunk már) rendszerint ez is ambivalens hangulati értékkel jelenik meg. Életörömről szól továbbá Ady az Ének a Visztulán vagy Az ifjú Rajnánál soraiban, ez utóbbiban azonban ismét saját öregségének idézésével együtt. Az is előfordul, hogy a Duna és hajói erotikus szimbólummá nőnek (A túlsó part). De az említetteken kívül legfeljebb még néhány hasonló hangulatú képet idézhetnénk a különben nem sok ilyenből. Kovalovszky Miklós alapos elemzésére 17 utalva a Májusi zápor után strófáiról is elég talán annyit mondanunk, hogy ebben az addig csak a sötét vizek között emlegett Ér és környéke hangulati értéket változtat, és az életöröm himnusza lesz : Nagymessziről ködölt a Bükk, Gőzölt a sík, áradt az Ér S fáradt testemben hirtelen Ott, a záporverte mezőn, Piros dalra gyújtott a vér, Piros dalra gyújtott a vér. Szinte sercent, hogy nőtt a fű, Zengett a fény, tüzelt a Nap. Szökkent a lomb, virult a Föld, Táncolt a Föld, táncolt az Ég S csókolt minden az Ég alatt. S csókolt minden az Ég alatt. Apró vizecske, mégpedig szintén az Ér felől indul el, továbbá a reprezentatív Ady-versek közül való Az Értől az Óceánig. Az Érhez hasonló kis patakok 17 L. Miért szép? Századunk magyar lírája verselemzésekben, összeállította Albert Zuzsa és Vargha Kálmán. 3. kiadás. Bp., 19G3. Gondolat K. 41—46. 1.
