Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)

lük a második rímszóként is kiemelten. Öt egyenlőtlen szótagszámú soron, az egész strófán át kígyózik a szokatlanul hosszú versmondat, míg végül elérkezünk hozzájuk. Imbolygó, egymástól különböző ritmusban hullámzanak a sorok. Az 1., a 3. és a 4. emelkedő karakterű, lazán kezelt jambusaik közé chorijambus és ciklikus anapesztusz keveredik. Az egymással rímelő és egyaránt 10 szótagos 2. és 5. sor ritmusát viszont egyáltalán nem lehet egységesen jellemezni, mert ütemenként változik. Ritmusnak és strófaszerkezetnek különneműségei és disszonanciái a formaadás felől jelzik, hogy mennyire heterogén fogalmak és valóságelemek összefogását kísérli meg itt a művészi alkotó szándék. A vers alap-pillérét képező fogalompárt a további szakaszokban majd érzékletes metaforák és képek fogják körülírni, illetve jelölni. A Politikát a szubjektum ,,gyűlöletim"-ként, „dühök"ként s a „balog nádor-úr"-hoz fűződő érzelmi minőségként tartja számon, ha pedig cselekvés által jelöli, akkor jelentése: „nádor-választó kisúr ősimmel szólni makacsul", vagy „új talmi-nádort megölni". A Szerelem pedig egy akart nőstényért inából inuló elég botorság, asszony után való rohanás „vágyva-robogva, keresztül-kasul" vagy őrült csókkívánat. Nem csoda hát, ha a „bolond" melléknév áll a szerelmet minősítő jelzőként az 5. versszakban. Mindezek a visszaszerzett, illetve megőrzött ifjúság képzetét vannak hivatva fölkelteni. Végül a vers leginkább érzékletes és a szemléletnek legtöbbet mondó képe közvetíti a fogalompár megvalósult egységét az ellentétes kötőszóval kezdődő 6. strófa élén, amely egyúttal szerkezetbeli fordulópont is: „De jönnek remete kanokként / Ös sűrűből ki szerelmek, dühök". Ezt az érzékletességét és mozgalmasságot ugyanakkor hiába keressük a két alapfogalom összefüggésében a vers élén. Az expozíció nem megy tovább nagybetűs megnevezésüknél. A versnyitás, ez az Adynál általában kiemelten hangsúlyos, sokszor az egész költeményre nézve meghatározó szerkezeti elem, itt a képszerűségben testet öltő mozgalmasságot egészen más mozzanatoknak, illetve élettartalmaknak tartja fönn. A vers egészére nézve lényegtelen formálódik képpé, vagy jelenik meg élénk nyelvi eszközök által. Viszont a lényegest, sőt az utolsó tagmondat állítmánya mellé rendelt megszorító értelmű határozószó („ . . . más sohasem érdekelte ... csupán . ..") tanúsága szerint egyedül lényegest semleges fogalmak jelölik. „Bántott, döfölt folyton a Pénz is" — hangzik a nagy nyomatékú és élénken agresszív igepárral induló nyitósor. így a versnyitás egyáltalán nincs híjával a nyomatékosságnak, de a nyomatékot a Pénz, tehát olyasvalami kapja, ami a vers születésekor már véglegesen elvesztette lényeges, főleg pedig önálló szerepét a művészi világképben.

50 Kapcsolatos mondattal csatolja a Pénzhez úgyszintén másodlagos életelemként a második sor a „szép humanitások"-at. Ezek „játsztak" a költővel, tehát már ebből is tudhatjuk, hogy nem igazán a lényeget érintő dolgokról van szó. A „játsztak" kihagyásos igealak a tartalom nélküli emelkedettség, sőt a bombaszt paródiájaként hat, és a komikusan elavult patetikus színjátszás képzetét idézi föl.

57 Ha az emberi lényeget akarjuk kifejezni vele, fölösleges bármilyen jelzőt rendelni a humanitás fogalmához. A ki56 A kötetbe Mindent másképpen szeretnék címmel fölvett, a pénz motívumkörébe utalható utolsó Ady-verset A Minden-Titkok verseiből IV. darabjaként a Nyugat 1910. március 16-i száma közölte. De a költő hónapokkal korábban is így nyilatkozott a pénzről: „már szép, igazán szép verseket nem tudnék róla írni". (Portus Herculis Mönoeci. AEÖPM X. il. 1.) 57 „Én egy bolond poétát játsztam, Ki lángra gyúl, remél, szeret" — írta a 22 éves Ady Finita c. versében, szemére hányva a csalódást színésznő szerelmének. A több mint 13 év múltával ismét előforduló szóhasználatban a lényegesnek és a lényegtelennek a mostanitól gyökeresen különböző értékrendje kísért.