Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)

lük a második rímszóként is kiemelten. Öt egyenlőtlen szótagszámú soron, az egész strófán át kígyózik a szokatlanul hosszú versmondat, míg végül elérkezünk hozzájuk. Imbolygó, egymástól különböző ritmusban hullámzanak a sorok. Az 1., a 3. és a 4. emelkedő karakterű, lazán kezelt jambusaik közé chorijambus és cik­likus anapesztusz keveredik. Az egymással rímelő és egyaránt 10 szótagos 2. és 5. sor ritmusát viszont egyáltalán nem lehet egységesen jellemezni, mert ütemen­ként változik. Ritmusnak és strófaszerkezetnek különneműségei és disszonanciái a formaadás felől jelzik, hogy mennyire heterogén fogalmak és valóságelemek összefogását kísérli meg itt a művészi alkotó szándék. A vers alap-pillérét képező fogalompárt a további szakaszokban majd érzékletes metaforák és képek fogják körülírni, illetve jelölni. A Politikát a szubjektum ,,gyűlöletim"-ként, „dühök"­ként s a „balog nádor-úr"-hoz fűződő érzelmi minőségként tartja számon, ha pe­dig cselekvés által jelöli, akkor jelentése: „nádor-választó kisúr ősimmel szólni makacsul", vagy „új talmi-nádort megölni". A Szerelem pedig egy akart nősté­nyért inából inuló elég botorság, asszony után való rohanás „vágyva-robogva, ke­resztül-kasul" vagy őrült csókkívánat. Nem csoda hát, ha a „bolond" melléknév áll a szerelmet minősítő jelzőként az 5. versszakban. Mindezek a visszaszerzett, il­letve megőrzött ifjúság képzetét vannak hivatva fölkelteni. Végül a vers legin­kább érzékletes és a szemléletnek legtöbbet mondó képe közvetíti a fogalompár megvalósult egységét az ellentétes kötőszóval kezdődő 6. strófa élén, amely egy­úttal szerkezetbeli fordulópont is: „De jönnek remete kanokként / Ös sűrűből ki szerelmek, dühök". Ezt az érzékletességét és mozgalmasságot ugyanakkor hiába keressük a két alapfogalom összefüggésében a vers élén. Az expozíció nem megy tovább nagy­betűs megnevezésüknél. A versnyitás, ez az Adynál általában kiemelten hangsú­lyos, sokszor az egész költeményre nézve meghatározó szerkezeti elem, itt a kép­szerűségben testet öltő mozgalmasságot egészen más mozzanatoknak, illetve élet­tartalmaknak tartja fönn. A vers egészére nézve lényegtelen formálódik képpé, vagy jelenik meg élénk nyelvi eszközök által. Viszont a lényegest, sőt az utolsó tagmondat állítmánya mellé rendelt megszorító értelmű határozószó („ . . . más so­hasem érdekelte ... csupán . ..") tanúsága szerint egyedül lényegest semleges fogalmak jelölik. „Bántott, döfölt folyton a Pénz is" — hangzik a nagy nyoma­tékú és élénken agresszív igepárral induló nyitósor. így a versnyitás egyáltalán nincs híjával a nyomatékosságnak, de a nyomatékot a Pénz, tehát olyasvalami kapja, ami a vers születésekor már véglegesen elvesztette lényeges, főleg pedig önálló szerepét a művészi világképben. 50 Kapcsolatos mondattal csatolja a Pénz­hez úgyszintén másodlagos életelemként a második sor a „szép humanitások"-at. Ezek „játsztak" a költővel, tehát már ebből is tudhatjuk, hogy nem igazán a lényeget érintő dolgokról van szó. A „játsztak" kihagyásos igealak a tartalom nélküli emelkedettség, sőt a bombaszt paródiájaként hat, és a komikusan elavult patetikus színjátszás képzetét idézi föl. 57 Ha az emberi lényeget akarjuk ki­fejezni vele, fölösleges bármilyen jelzőt rendelni a humanitás fogalmához. A ki­56 A kötetbe Mindent másképpen szeretnék címmel fölvett, a pénz motívumkörébe utalható utolsó Ady-verset A Minden-Titkok verseiből IV. darabjaként a Nyugat 1910. március 16-i szá­ma közölte. De a költő hónapokkal korábban is így nyilatkozott a pénzről: „már szép, igazán szép verseket nem tudnék róla írni". (Portus Herculis Mönoeci. AEÖPM X. il. 1.) 57 „Én egy bolond poétát játsztam, Ki lángra gyúl, remél, szeret" — írta a 22 éves Ady Finita c. versében, szemére hányva a csalódást színésznő szerelmének. A több mint 13 év múl­tával ismét előforduló szóhasználatban a lényegesnek és a lényegtelennek a mostanitól gyöke­resen különböző értékrendje kísért.

Next

/
Thumbnails
Contents