Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Tverdota György: József Attila: Március

kínzottságával hozza összefüggésbe. Az elmondottak alapján úgy tűnik fel, hogy a második vers az első szerves továbbmondása, az első versben csak érintett mozzanatok kifejtése, az első vers kiegészítése. Ezt tanúsítja Levendel—Horgas elemzése is: „A kétrészes vers szorosan összeszerkesztett, a második rész megismétli, még egyszer feldolgozza, kibontja az első rész gondolatsorát."

4 Közelebbről: a költő a második versben igazolja a kulcsmondatba foglalt állítását. A bizonyítás módja: kibontakoztatni, konkretizálni a nagyon általánosan, lakonikusan közölt állítást, érvekké kovácsolni az egyszerű tényközlést. A második versben önálló gesztusokká különülnek el azok a mozzanatok, amelyek a kulcsmondatban összefolynak egymással. Mindenekelőtt kiválik egy morális problémafölvetéseket tartalmazó versegység, amely rokonságban van József Attila késői, az elembertelenedő világgal viaskodó verseinek gondolatkörével. Ebben a versegységben a kialakult helyzet miatti gyötrődés kap helyet: Zsoldos a férfi, a nő szajha, szivüket el nem érhetem. Gonoszságuk is föl van fújva, A jelen emberéből való mély morális kiábrándulás bukkan fel a Világosítsd föl című versben: A haramiák emberek; a boszorkák — kofák, kasok. A „szivüket el nem érhetem" sorhoz a Könnyű, fehér ruhában című versben lelhetünk párhuzamot: Nem szeretem a gazdagok,... ... Szegényeket sem izgatok, Nem állok én vigasznak ott, ahol szeretni szégyen. A „gonoszságuk is föl van fújva" gondolat, amely (bizonyára utalásként az olvasott hírlapra) azt fejezi ki, hogy talán túlzás az embertelen erők ilyen méretű és minőségű jelentkezésében hinni, a Világosítsd föl című versben a következőképpen jelentkezik: ,,— Csahos kutyák nem farkasok!" Az elemzett versegység is megoldást kereső mozdulatnak felel meg. Kifejezi, mi az, ami álmegoldásnak bizonyult. Rezignáltán megfogalmazza azt a korlátozó mozzanatot, amely miatt csak a szerelemre vagyunk utalva, ha az életet tovább akarjuk folytatni. Ezek a sorok a kulcsmondattal okadó-magyarázói viszonyba hozhatók. „Miért?" kérdésre felelő válaszként közvetlenül kapcsolhatók a kulcsmondathoz: „Csak magunkból nyerek. .." Miért (csak magunkból)? Mert (másból nem nyerhetünk, azaz mert) „Zsoldos a férfi, a nő szajha . .." Ezzel a költő lemond egy számára rokonszenves magatartásról, belátva ennek lehetetlenségét. A vers következő gesztusa újra csak közvetlenül kapcsolódik a kulcsmondathoz, mintegy tisztán kiemeli belőle azt, ami evidensnek bizonyult benne: 4. Levendel—Horgas: i. m. 87. 1.