Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Tverdota György: József Attila: Március
mégis féltem az életem. Hisz nincs egyebem e kivül. Számol ezzel a gondos elme. A gondolat, hogy a kudarcok ellenére tovább kell keresni a megoldást, azonos ugyan a kulcsmondatban kifejtett evidenciával, azonban az a tény, hogy az álmegoldást, a kudarcot kifejező sorok után helyezkedik el, többletjelentést, önálló funkciót biztosít számára. így bukkan rá a költő a megoldást nyújtó szerelem gondolatára: A megbántott Föld, ha kihűl, ég Flórám és szivem szerelme. A verse ezen egysége a „Zsoldos a férfi. . ."-hez hasonlóan közvetlenül összefüggésbe hozható a kulcsmondattal, okadó-magyarázói kapcsolattal, „miért?" kérdésre megfelelő válasz formájában. Azzal a jelentős különbséggel, hogy nem a negatív, korlátozó „csak" kifejtése, hanem a pozitív elem, a „magunkból" folytatása: „...magunkból nyerhetek vigaszt..." Miért (nyerhetek vigaszt magunkból)? Mert (még) ha kihűl (is) a megbántott Föld, (akkor is) „ég Flórám és szivem szerelme". Még mielőtt az elemzésben továbbmennénk, felhívom a figyelmet a „magunkból" szóra. Nem is azt hangsúlyoznám elsősorban, hogy a költő itt nem az Én, a Magam szerepét növeli meg, hanem egy kapcsolat, egyfajta emberi magatartás: a szerelem-szeretet helyességét emeli ki. Inkább az érdemel figyelmet, ami az előbbi mozzanatból következik. A szerelem itt nem, vagy nem elsősorban szexuális vonatkozásaiban kerül előtérbe, hanem amint jeleztem, mint minden értékes emberi vonás reprezentálója. Csak így érthetjük meg, miért talál megoldást a költő a szerelemben. Visszatérve a második vers elemzéséhez, megállapíthatjuk, hogy a kulcsmondat nemcsak az alapmondat irányában, hanem előre is hat, a második vers egységeit összefogja és a költemény alapmondatához kapcsolja őket. A második versben önmagát fejti ki, többszörözi meg, és biztosítja a meggyőző választ az alapmondat kérdésére. Felhangjaival képes feloldani az alapmondatban megfogalmazott érzelmi elfogódást. A megoldás megtalálását kifejező gesztus nem tekinthető egységesnek. Három jelentős mozzanat különíthető el henne: egyrészt egy mítosz. Egy természeti jelenséget, a Föld kihűlését a költő az Ember pusztító szándékával és erejével hozza összefüggésbe. Az emberiség bűne kozmikus katasztrófát idézhet elő. Másrészt ugyanez a mozzanat az élettel, a továbbéléssel szemben a pusztítás, pusztulás elvét, a halál lehetőségét veti fel, a vele szembenálló, az életet jelentő szerelem, a továbbélést lehetővé tevő emberteremtés kozmikus méretű próbájaként. A harmadik mozzanat a szerelemé. A szerelem, amely az égés, a láng képzetében az élettel azonosul, a Föld kihűlése ellenére is lehetővé teszi a továbbélést. A második vers második szakasza a győzelmes szerelem gondolatának magyarázata, értelmezése. A szakasz kulcsszava: „mi teremtünk". A költő a szerelmet, mint embert teremtő erőt határozza meg. E meghatározás legközelebbi értelme a biológiai-fizikai emberteremtés: a nemzés és szülés. A meghatározásban a szerelemfelfogás ilyen értelme is bennefoglaltatik. Van azonban egy hangsúlyosabb, morális értelme is: csak mi, akik az értelmetlen világban
