Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Kabdebó Lóránt: Kétféle ars poetica

KABDEBÓ LÓRÁNT KÉTFÉLE ARS POETICA A harmincas évek első felének magyar lírájában olyan párbeszéd tanúi lehetünk, amely egyik oldalon összegezi és végletesen átéli a polgári költészet személyiségképének ellentmondásait, másrészt pedig máig legtökéletesebben megfogalmazza a szocialista költészet embereszményét. A két eredmény egymást feltételezi — mindkettő a kor legmagasabb költői szintjén a költészet eddigi folyamatának folytatója, és a világ adott valóságából indul ki —, mégis a bennük megfogalmazott eredmények egy vissza nem fordítható folyamatot bizonyítanak: a polgári gondolkodás antagonizmusait csakis szocialista világszemlélettel lehet meghaladni. A párbeszéd tételei két versben mutatkoznak meg a legszembetűnőbben: Szabó Lőrinc Az Egy álmai és József Attila Eszmélet című költeményében. Kövessük a történetiséget: mutassuk fel a Szabó Lőrincvers ellentmondásait, és szembesítsük ezeket József Attila eredményeivel. Maguk a verscímek önmagukban is reprezentálják a korszak kettős vershelyzetét. Szabó Lőrinc Az Egy álmai-vól beszél, József Attila a személyiség Eszmélet-ének folyamatát tárja fel. álmodjuk hát, ha még lehet az Egynek álmait ! fogalmazza meg Szabó Lőrinc — nála az álomban, azaz a látomásban azonosulhat a személyes én a tőle elidegenedett teljes személyiséggel. És ez a végkövetkeztetés éppen az ellentéte a József Attiláénak. Ott a teljes személyiség megfogalmazásának művelete az Eszmélet, itt az azzal való azonosulás speciális módozata, a tudat József Attilával ellenkező irányú mozgása: a kikapcsolás, az álom. Ebből következik a valóság elemzésének — Szabó Lőrinc kifejezésével: az igazság megfogalmazásának — pszichikai és logikai motiváltsága közötti párharc : s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás Ezáltal a pszichológiai motiváltságot (idegállapot) egyenrangúvá teszi a logikával (megfogalmazás), sőt sorrendben elé is helyezi. Ennek az idegállapotnak a két pólusán foglal helyet a jelen megalázottság: „alázatosan"; és az ezt megváltoztatni akaró vágy készülődése: „ideje volna végre már megszöknöm közületek." És maga a választás időpontja is szubjektívpszichikai, amennyiben a „nem bírok" és „aki bírta" közötti időintervallumra esik. De a választott cselekvés is pszichológiai meghatározottságú. Az alázatos 70 lesésnek a megértés félfogadás', sőt ,azonosulás' — „vele fájni, ha fáj!" — érte-