Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Agárdi Péter: József Attila és a korabeli marxista kritika

művészeti tudatosításának szoros kapcsolatát: Dési Huber István — a realizmusesztétika és az avantgarde-ot korszerűen értelmező koncepció révén — egyszerre, együtt értékelte Derkovitsot is és József Attilát is „normaként", csúcsteljesítményként. Ezzel szemben •— ehelyütt ezt nem bizonyíthatom — Kassák Adyt, József Attilát és Derkovitsot tulajdonképpen konzervatívnak, nem elég modernnek tartotta, „túl nemzetinek" és „túl politikusnak" értelmezte. A kassáki esztétika gerincét a történelmi-társadalmi fejlődés elvont, kultúra- és erkölcscentrikus, meglehetősen utópikus, absztraktan politikaellenes értelmezése alkotta. Kassák a művészi forradalmat ebből az elvont erkölcsiségből vezette le, teljesen elszakítva egymástól a valóságtükrözést és a teremtő forradalmiságot. Ebből adódott, hogy a forradalmat — akaratlanul is — elsősorban a technika, a költői eszközrendszer önelvű forradalmaként, formalisztikusan értelmezte. Hallatlan érdemeket szerzett a Kassák-kör abban, hogy a konzervatív tendenc-irodalmi felfogást „szétrobbantotta". Viszont hiányzott ez alól az esztétikai normarendszer alól a szilárd talaj, a valóságismeret és valóságtükrözési igény, a politikum és művészet korszerű marxista „egységtudata", amely nélkül pedig sem Petőfit, sem Adyt, sem József Attilát, sem Derkovitsot, sem Bartókot nem lehet a nemzeti és egyetemes kultúra folytonosságába beépíteni. A marxista kritika fejlődésének harmadik modellje volt erre képes. A József Attila szocialista realizmusának harmincas évekbeli kritikai tudatosításában úttörő szerepet vállaló Bálint György, részben Fejtő Ferenc, Darvas József és Veres Péter jelentősége és szerepe e tekintetben párhuzamos Dési Huber Istvánéval. Dési Huber (s általában a szocialista képzőművészet-kritika) ugyanazokkal a tipológiai problémákkal „viaskodott", mint az irodalomkritika, sőt saját festőművészi fejlődésében is tükrözte a szocialista művészet és a marxista kritika dinamikáját. A korai tendenc-művészet leküzdésével, a második, a formaforradalmi periódus integrálásával végül is egy olyan realizmushoz érkezett a festő Dési Huber, amely a kritikusi mértékrendszert is történetivé érlelte. Ez a korszerű marxista realizmuskoncepció nem zárta le a művészet fejlődését egy tételekbe szedhető stílusideálnál, de nem is oldotta parttalanná a realista világképet: egy korszerű, az avantgárdé egyes formavívmányát is integráló realizmusfelfogás felől volt képes Dési Huber József Attila, Derkovits és Bartók művészetét szinte máig érvényesen értékelni. Ügy érzem, hogy ezzel tömören jellemeztem is a harmadik modellt. Az irodalomkritika fejlődésében ez az érett marxista modell a tendencia és pártosság, a nemzeti és egyetemes irodalom, a tartalom és forma „dilemmájának", az avantgárdé és realizmus problémájának többé-kevésbé tudatos elméleti tisztázásából sarjadt ki, s éppen ennek révén volt képes József Attila költészetét is korszerűen értelmezni. Filológiailag is bizonyítható, hogy az a Fábry Zoltán, az az akkori Fejtő Ferenc, az a Veres Péter, s főleg az a Bálint György volt képes — egyes tévedések ellenére, s természetesen az ő gondolataik fejlődését is „bekalkulálva" — jól és korszerűen értelmezni József Attilát, aki elméletileg is tudatosította magában a marxista esztétika kulcskérdéseit, például Lukács György tanulmányaira is hivatkozva. Ugyanez a helyzet a képzőművészetben is: azok voltak képesek Derkovits Gyula mellett kiállni, akik — Vértes György, Major Máté és Dési Huber visszaemlékezései bizonyítják ezt — a harmincas évek elején maguk között is megvívták ezt a „tendencia • vagy pártosság"-vitát. Akik e vitából — a kassáki úttal szemben — nem egy utópikus, az elvont individuumba vagy a távoli jövőbe lendülő modernista koncepció jegyében kerültek ki. Tanulságos egyébként, hogy ez a harmadik marxista iro-