Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Agárdi Péter: József Attila és a korabeli marxista kritika

dalomkritikai modell olyanokat tudott magába ölelni, akik a legkülönbözőbb irányból jöttek, akik — a baloldalon belül — más kérdésekben a legkülönbözőbb irodalmi szárnyakon foglaltak helyet. Ebbe a modellbe tartozik már a húszas évek közepe táján a premarxistának tekinthető Sarló Sándor-cikk. Gaál Gábor 1926-os írása a maga expresszionista „túlzásaival" is már valahol jó irányban keresi József Attila helyét. És sorolhatnám a József Attilát korszerű marxista érveléssel méltató Fábry Zoltánt, Bálint Györgyöt egyik oldalról, a Kassák felől érkező Szélpál Árpádot a másik oldalról, a harmadik oldalról érkező Veres Pétert és Darvas Józsefet, a negyedik irányból érkező s bizony később „el is térített" Fejtő Ferencet stb. Az egységesülő, de a fasizmus szorításában mégsem egységessé váló baloldal élenjáró irodalmi eszmélkedői a legalapvetőbb marxista esztétikai kérdésekben viszonylagos egységet alkottak, s ez hitelesítette, ez magyarázta korszerű József Attila-képüket is. Máig szóló tanulságokkal.