Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
A HÚSZAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK KÉRDÉSEIBŐL - Botka Ferenc: A marxizmus alkotó alkalmazásának útján (Mácza Jánosról)
A „kassai évekre" Mácza János több ízben mint „szellemi tűzkeresztségére" emlékezett vissza. 1920—1922 májusa között ugyanis a kassai proletkult-műhely vezetőjeként ő irányította a helyi színjátszómozgalmat, s a Kassai Munkás irodalmi és kulturális rovatát, de alkalmasint a párt politikai munkájában is tevékenyen közreműködött. Mindezt azonban nagyrészt „ösztönösen", tudatos és rendszeres elméleti alapok híján, nemegyszer érzelmi indítékok és a mozgalom napi elvárásai alapján végezte. A marxizmus módszeres, elméleti elsajátításához — napló jegyzeteinek tanúsága szerint — egyéves bécsi tartózkodása alatt (1922 májusa és 1923 júniusa között) látott hozzá. A felkészülés, természetesen, nem csupán a kéznél lévő elméleti irodalom passzív elsajátításából állt, hanem elsősorban korábbi tevékenységének, tapasztalatainak alkotó újragondolásából, marxista átrétegezéséből, újrafogalmazásából. 3 Ránk maradt jegyzeteiben például hosszasan ír az orosz irodalom történetével kapcsolatos tanulmányairól, amelyekben nem csupán, s nem is elsődlegesen a tények regisztrálását tartotta feladatának. Az orosz irodalmat a forradalom tükrének tekintette, nyersanyagnak, amelynek elemzése segítséget ad a történelmi folyamatok, a mozgalom mélyebb megértéséhez. 6 Egy 1932-ben tartott vita zárszavában arról vall, hogy a bécsi „felkészülés" évében újragondolta egész pályakezdését, a magyar és általában az európai avantgárdé útját, megkísérelve az új művészeti mozgalmak marxista értelmezését és értékelését. 7 S közvetve ugyan, de elméleti vizsgálódásainak harmadik témaköréről is tudomásunk van: a nyugati szocialista irodalom háború előtti és korabeli alkotásairól, amelyek szintén nem önmagukban, hanem az osztálytudat történelmi megnyilvánulásaiként érdekelték. E tanulmányok eredményei Mácza moszkvai tartózkodásának éveiben értek művekké, kismonográfiákká. Röviddel Moszkvába érkezése után ugyanis a Közoktatásügyi Népbiztosság irodalmi osztályára került, s nyelvtudása révén autentikus úton, közvetlenül tájékozódott mind a forradalom utáni orosz, mind pedig a nyugati szocialista irodalom új jelenségeiről, fejlődési tendenciáiról. Elsőként, 1924-ben az orosz irodalom történetét írta meg, s szó volt arról, hogy azt — Stefan I. Klein fordításában — kiadja a frankfurti Tájfun kiadó. Megjelenése azonban nem valósult meg, mivel a kiadó megszűnt. 8 A mai Európa művészete című munkája viszont, amely 1926-ban jelent meg oroszul, s amelyet feltehetően 1925-ben fejezett be, meghozta számára a teljes elismerést. Művére — még kéziratban — maga A. V. Lunacsarszkij is felfigyelt, 9 s kezdeményezésére a népbiztosságról Mácza 1926. január 9-ével tudományos munkatársként, a Kommunista Akadémia irodalmi osztályára került. 5 Munkaprogram és jegyzetek című naplójában a következőképpen ír erről a munkáról, hangsúlyozva ugyanakkor a munkásmozgalomban eltöltött élmények fontosságát: „Gyakorlat és elmélet. Hogy a kettő milyen elválaszthatatlanul egészíti ki egymást, azt csak most látom, amikor rendszeresen és egész mélyre menve nekiláttam a marxizmus elméletének az átvételéhez és megtanulásához. Most, amikor kezdek tisztába jönni az alapfogalmakkal, nem csak mint tudománnyal, amikor a történelmi materializmus kezd belemenni a vérembe — csak most látom, hogy mennyit tanultam Kassán az alatt a két és fél év alatt, amit tényleges munkásmozgalomban, tényleges proletárok közt töltöttem." PIM Kézirattára V. 3-335/18/1—3. 6 L. uo. 7 3a AeHHHCKOe HCKVCCTB03HaHHe. Pe#. 10. RueAb. MoCKBa 1932. 181—182. 1. 8 A körülbelül 15 ívnyi mű gépirata jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában található. Teljes címe: Az új orosz irodalom útja és az ideológia fejlődése Oroszországban. Jelzete: V. 3525/5. 9 A könyvről írt elemző recenzióját 1. HoBbiH Mnp 1926. 9. sz. 262—266. 1.
