Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
A HÚSZAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK KÉRDÉSEIBŐL - Csaplár Ferenc: Munkásmozgalom és művészet (Vita a Népszavában)
nivâsoKra tett kritikai utalásokkal többek között a Népszava köré csoportosuló hazai szociáldemokrata írógárdának formában és ízlésben elmaradott, tartalmilag pedig a mozgalmi ünnepek és jubileumok rendszeres megverselésében, az aktuális események és tennivalók rímbeszedésében kimerülő irodalmi tevékenységét vette célba. Abból indult ki, hogy a tömegeket nem magasztalni kell, vagy alkalmazkodni hozzájuk, hanem felemelni és átalakítani. Ennek teljesítéséhez a művészi pártosságnak egy olyan értelmezését kereste, mely nem sérti a művészi alkotás belső egységét és sajátos törvényeit. Tiltakozott — mint megfogalmazta —• az illusztratív jelleg, a pedagógiai közlés, a kívülről vett, előre beállított tendenciák ellen. Azt követelte, hogy a szocialista művész a maga üzenetét mint a dolgoknak önmagában rejlő élettendenciáját fejezze ki. Ezúttal is visszautasította azt a követelést, hogy a művészet a közvetlen politikai agitáció eszköze legyen. Kijelentette: „Azok a művészek, akik sajátos képességeikkel a társadalmi harcban mint szocialisták részt akarnak venni, erre csak egy lehetőségük van: új produktumok előállításával dokumentálni a maguk szélesebb látású és többet akaró emberségüket a polgári művészkedő passzivitással szemben." Kassák nem tért ki ennek a szélesebb látású és többet akaró emberségnek a kapitalizmus korával és a szocialista jövendő távlataival való kapcsolataira. így programja a maga elvontságában elszökött az általános emberi szférájába. Kassák állást foglalt a formai újítások szükségessége mellett. Ugyanakkor azonban hangsúlyozta, hogy nem az avantgárdé irányzatok iskolás követése, hanem a szintézisre irányuló törekvések vezetnek el a korszerű szocialista irodalom megteremtéséhez. Vállalta azt, amit ő és társai a Ma idején csináltak, ám a történelmi helyzet gyökeres megváltozásának valóságos tényéből kiindulva joggal tiltakozott a múlt visszapergetése, a mechanikus megismétlés ellen. „Előttünk — írja — múlt 1918. Múlt szocializmusnak csak destruktív formája. Konstruktív, építő szocializmust akarunk." Síkraszállt a formai egyszerűsítés mellett. Ezen a ponton azonban már ellenmondásba került saját írói gyakorlatával. Az egyszerűsítésen ugyanis nem pusztán az iskolás avantgardizmussal való leszámolást értette, hanem a témának, a történetnek mint közvetítő formai elemnek az általános érvényű elutasítását is. így miközben mint író épp legjelentősebb prózai művén, az Egy ember életé-n dolgozott, mint teoretikus az elbeszélő prózát kirekesztette a korszerű szocialista irodalomból. A tartalmi követelményekkel kapcsolatban megfogalmazott álláspontját az egyetemesség egyoldalú hangsúlyozása jellemezte. A fiatal József Attila Kassákot emiatt a munkásmozgalom renegátjának tartotta. Azt állította róla, hogy „a művészetről osztályszempontból ugyanolyan értékű és szintű dolgokat mond, akár Rákosi Jenő, akár Herczeg Ferenc". 2 Kassák fejtegetéseire és a vitacikk leközlésére a szociáldemokrata írók szenvedélyes ellenzéssel reagáltak. Gyagyovszky Emil, Várnai Zseni, Tuba Károly, Bíró Dezső és Mankó József megismételte azokat a vádakat, melyeket Csizmadia az Ady-tábor ellen, majd a Tanácsköztársaság idején Göndör Ferenc a maisták ellen felhozott. 3 Azzal vádolták Kassákot, hogy „a teljes zűrzavart ülteti trón2 József Attila levele József Jolánhoz. Párizs, 1927. március 5. A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában. 3 Gyagyovszky Emil: Szocialista írók és vádak. Népszava, 1925. augusztus 7. 2—3. 1.; augusztus 15. 4—5. 1.: Várnai Zseni: Tett az irodalomban. Nőmunkás, 1925. augusztus 15. 6—7. 1.; Tuba Károly: írók, költők és a munkásság. Népszava, 1925. augusztus 28. 8. 1.; Biró Dezső: Proletárművészet vagy Kassákizmus. Népszava, 1925. augusztus 30. 6—7. 1.; Mankó József: A munkásság és az új irodalom. Népszava, 1925. szeptember 8. 4. 1.
