Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
A HÚSZAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK KÉRDÉSEIBŐL - Merva Mária: Illyés Gyula és az ifjúmunkás mozgalom
inkább tisztában voltak, mint a ,,mit"-tel. Jelentős, politikai fajsúlyú mozgalom úgy lett belőle, hogy kapcsolódott az értelmiségiek és az ifjúmunkások mozgalmához, így jutottak konkrét cselekvési lehetőségekhez. A MOSZ-ban (Magántisztviselők Országos Szövetsége) kaptak megbízatást hetente, főleg Demény Páltól, a KIMSZ akkori egyik vezetőjétől, aki leginkább szorgalmazta az ifjúmunkás-nevelést. Eljártak a szakszervezetekbe, a fásokhoz, szűcsökhöz; előadásokat tartottak, tiltott agitációt fejtettek ki. Egyike volt ez azoknak az úgynevezett „válogatott propagandisták" csoportjának, melyek akkor sorra buktak le, épp legutóbb, 1921 közepén az Andics Erzsébet és Bérei Andor vezette csoport, de amelyek helyére mindig újabb és újabb csoport lépett. Illyések csoportjának vezetője, Menczer Béla így emlékszik vissza ma a több mint ötven évvel ezelőtti eseményekre: „Az ellenforradalom után a volt Galilei-kör és a volt haladó szellemű ifjúsági egyesületek és körök összeálltak újra. Félig-meddig illegálisan kellett dolgoznunk, mert az ellenforradalom után kiadott rendőri szabályzat szerint, ha tíz embernél több jött össze egy akármilyen helyiségben, kivéve magánlakásokban, azt be kellett jelenteni a rendőrségnek. Mi soha nem jelentettük be az összejöveteleinket, pedig voltunk húszan-harmincannegyvenen." 1 '' 1 A csoport nagy része bölcsészekből állt, Menczer Béla volt köztük az egyetlen joghallgató. A jogi fakultáson abban az időben kötelező volt az első két évben bölcsészeti és történelmi melléktárgyakat hallgatni, s mivel Menczer Bélát ezek jobban vonzották, mint a jogi tantárgyak, gyakran volt együtt a bölcsészekkel. A csoport alapító tagjai: Menczer Béla, Illyés Gyula, Markos György, Szegi Pál, a Kecskeméti fivérek (György és Pál), Ney László, aki Lancelot Ney néven ismert francia festőművész, és aki azonos a Hunok Parisban „Müller"-ével, rendszeresen találkoztak hetente kétszer Pauler Akos óráin. Leggyakrabban a MOSZ Eskü téri (mai Március 15-e tér) helyiségében jöttek össze. Menczer Béla kitűnően rajzolja meg visszaemlékezésében a csoport ideológiai-szellemi arculatát: „A mi ideológiánk kissé különbözött a Galileikörétől. A Galilei-kör alapítói, Polányi Károly nemzedéke, a természettudományos szabadgondolkodást képviselték, a mi érdeklődésünk inkább történelembölcseleti volt. Mi az első világháború után feltűnő új tendenciákkal foglalkoztunk; a Haeckel-féle monizmus helyett mi a történelembölcselet, a modern szociológia felé fordultunk. Annyiban voltunk a Galilei-kör folytatása, hogy egy kulturális megújhodás reményében voltunk radikálisok és túlnyomó részben szocialisták, de érdeklődésünk, stílusunk, irányunk messzemenően eltért az eredeti Galilei-kör ideológiájától és eszméitől. Egy egész új területen mozgó könyveket olvastunk és ismertettünk: nagyon komolyan tanulmányoztuk és vitattuk Oswald Spengler könyvét: Der Untergang des Abendlandes, továbbá Burckhardt, Taine, Renan (nem mint a Jézus éZeíé-nek írója, hanem mint a Réforme intellectuelle et morale szerzője) — ezek voltak a mi klasszikusaink. Igyekeztünk ezeket a nagyrészt konzervatív érzelmű gondolkodókat valamennyire beiktatni — hogy úgy mondjam — a forradalmi ifjúsági radikális irányzatok kánonjába. Nem voltunk a szokott értelemben marxisták, nem voltunk freudiánusok, de foglalkoztunk sok mindennel, amit az akkori hivatalos Magyarország radikálisnak és túlzásnak tartott. Szocializmusnak a múlt századi szocializmus új, korszerűbb és nemzetibb, főképpen a közép-európai agrárius államokra 14 Menczer Béla jelenleg Angliában él mint nyugalmazott egyetemi tanár. 1975. november 29-én Magyarországon tartózkodván volt szíves magnóra mondani visszaemlékezéseit. Az interjút Merva Mária készítette. PIM Hangtár K/105; K/106.
