Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

A HÚSZAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK KÉRDÉSEIBŐL - Merva Mária: Illyés Gyula és az ifjúmunkás mozgalom

alkalmazható formáját képzeltük el, ami tudomásul veszi és beiktatja a saját gondolatkörébe azt is, amit ellenfeleitől megtanulhat, a konzervatív, keresztény, keresztényszociális gondolkozóktól. Természetesen csoportunkon belül a legkülönbözőbb tendenciák nyilatkoztak meg, voltak köztünk kommunisták, agrárszocialisták, tulajdonképpeni szociáldemokraták, baloldali radikális szociáldemokraták. Illyés Gyula közénk hozta az agrárforradalom, az agrárátalakulás problémáit és mi őt ezen a téren erősen támogattuk. Ez történt azután még később, párizsi tartózkodásunk alatt is. Temperamentum szerint mi, fiatalemberek, valamennyien hajlottunk a radikalizmusra, az ellenforradalmi rendszerrel szemben élesen elutasító álláspontra helyezkedtünk és ez volt lényegében a mi szervezkedésünk fő célja. Űgy azok, akik csatlakoztak valamilyen párthoz vagy szervezethez, mint azok, akik távol maradtak attól, valamennyiünket összekötött az, hogy a szocializmusnak egy korszerűsített és a közép-európai agrárállamokra alkalmazható formáját kerestük."

15 Illyés a Menczer-csoport munkáján kívül is folytatott illegális tevékenységet. A bebörtönzött kommunisták hozzátartozóinak segélyezése céljára az illegális párt tagjai önkéntes alapon rendszeres járulékot szedtek és alkalmi hozzájárulást gyűjtöttek. Ez lényegében már az a tevékenység volt, amit később a Vörös Segély szervezete (1922-ben alakult meg a nemzetközi, 1923 őszén Bécsben a magyarországi) irányított hivatalosan és szervezetten. Illyés minden hó elején megkapta a listát és vitte a vigaszt a rászorulóknak. „Micsoda költővé avató megbízatás, a legveszélyesebb években vörös szárnyú angyalnak lenni, aki ennivalót, életet, egyhavi üdvösséget hoz."

16 Elsősorban e tevékenysége miatt válik gyanússá Illyés, figyelmeztetik, hogy veszélyben van, sorsdöntő elhatározásra jut: egy decemberi napon elhagyja az országot. Akkor még nem tudja, hogy útja nem önkéntes, hanem kényszerű emigráció lesz, hogy egy öt évig érvényben levő elfogatóparancs elől menekül. A Menczer-csoport 1922 tavaszán bukik le, március végén és április elején tartóztatják le a csoport itthon lévő tagjait. Illyés már külföldön van, Szegi Pálnak és Markos Györgynek szintén sikerül külföldre távozni, ők már az elfogatóparancs elől menekülnek. Itthon közben folyik a per és a lebukottak — „terv szerint és okosan" — mindent azokra hárítanak, akik már túl vannak az országhatáron.

17 Illyésnek képtelen, mohó tervei voltak. Az egész világot be akarta utazni. Távoli tervei között szerepelt: London, Róma, Barcelona, Afrika! Párizst nem hitte végcélnak. Hogy végül is itt táborozott le és itt lelt egy „második hazá"-ra, abban a véletlennek is szerepe volt. Esetleges szakasza lett ez az utazás életének. Próba ez is: hányódni, sodródni, a körülményekre, a véletlenekre, hirtelen ötletekre bízni magát, minden biztosat felrúgni, megmártózni a zűrzavarban és mégis fennmaradni. De ez valójában nem az ő életvitele volt. Biztonságra vágyott, rendet igényelt, tudatos életet. Ennek megvalósítási szándékával érkezett Párizsba. 15 Menczer Béla visszaemlékezései, i. h. 16 Váci Mihály: A pusztától a fórumig. Űj írás, 1962. 2. sz. 487. 1. 17 Ladányi Andor feldolgozta a Menczer-ügy teljes anyagát, a magyar Ifjúsági mozgalmakról szóló, előkészületben lévő kötetben fog rövidesen megjelenni.