Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

A HÚSZAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK KÉRDÉSEIBŐL - Merva Mária: Illyés Gyula és az ifjúmunkás mozgalom

gyárra lefordítva. Litván főleg a Karamazov testvérek-v6\ tartott előadásokat. Ez az agitátoriskola arra szolgált, hogy képzettjei a kerületi ifjúmunkás szervezetekben vagy vidéken részben előadásokat tartsanak, részben pedig agitpropmunkát végezzenek. Amikor elvégeztük ezt az iskolát, tulajdonképpen fizetett állásba kerültünk. Engem például akkor neveztek ki a VIII. kerületi középiskolás diákok szervezőjének. A Tavaszmező utcai gimnáziumban volt a székhelyem, de közben megmaradtam a VIII. kerületi ifjúmunkások vezetőségi tagjának. De voltak, akiket utazó agitátorként alkalmaztak, mint például Illyést vagy Ignotus Pált, ők vidékre jártak agitációt tartani."

5 Ma elcsodálkozunk azon a merészségen, hogy ezek a kamaszok társadalomtudományt tanítanak. Ám maguk a résztvevők is ma ámulva ébrednek akkori vakmerő tetteikre. A fiatalság mohóságával kapták fel az eszmét és a fiatalság hevességével akarták szolgálni azt. Ez az eszme, a szocializmusé, olyan friss volt, oly forradalmian új, hogy a gondolata, a felszíne is elég volt ahhoz, hogy mellészegődjenek. Hittek a változtathatóságban, a jövőben, és nem hagyták ki a cselekvés kínálkozó, nem mindennapi lehetőségeit. Ez volt a forradalmiságuk lényege. A forradalom formálta őket, világnézetük alapjait kapták meg tőle, életük irányát, egyéniségük alapösszetevőit. Felnőtt tennivalókat bíztak rájuk, országos ügyek munkásai lehettek. A konkrét cselekvés élménye és értéke feledhetetlenül beléjük ivódott. „Forradalmi átalakulásomat sokáig tőmondatosan egyszerűnek gondoltam; ... az igazságot kerestem, ... De az igazságot tapinthatónak akartam, vagyis e földön valónak, társadalminak."

0 Illyés 1919. július vége felé éppen egy ilyen „tanítói" útjára indult Abonyba. A darwinizmus társadalmi jelentőségéről kellett volna előadást tartania. Jóval Abony előtt megállt a vonat, az utasokat leszállították. A Vörös Hadsereg vonult vissza a Tiszától. Felkéredzkedett egy — az árral ellentétben — Szolnok felé tartó tehergépkocsira, mely Abony helyett a vörösfrontra szállította az ifjú tanítót. A 22-es csepeli gyári ezredhez sodorta a véletlen. Velük volt a szolnoki ütközetben és velük csinálta végig a visszavonulást is. Egy volt csak abból a „shakespeare-i népségből és katonaságból, mely közhelyek kiáltozásával vonul át a színen."

7 Siheder valójában, akinek a gyászos menetelés közben még arra is van érkezése, hogy katonasapkát kunyeráljon az emberektől, meg hogy a zsebében lapuló darwinizmus-jegyzetekre gondoljon. De a látottak örökre rögződtek benne, annál is inkább, mert ez volt az első közéleti szereplése. Meg aztán a túl nagy kiábrándulást élte át a túl nagy lobogás után. Átment egy győző-elbukó forradalom részesének minden emberi állapotán: „Az eszményítésnek, a halált is vállaló vágynak, aztán az alpári cselszövésnek s végül a fogcsikorgató kisemmizettségnek . . . láng—jég fürdőjé"-n.

8 Augusztus 1-én tehát a tanácskormány lemondott és átadta helyét a szakszervezeti vezetőkből alakuló Peidl-kormánynak, az pedig nagyon hamar, már augusztus 6-án az ellenforradalmi Friedrich-kormánynak. Megkezdődött a „tisztogatás'-nak nevezett öldöklés és a Tanácsköztársaság minden tettének, eredményének átértékelése. Nehéz napok vártak a kommunista pártra. Megindult a földalatti, illegális tevékenység, melyet a bécsi emigrációból irányítottak. A munkásságnak az első napoktól kezdve küzdenie kellett a legális munkásai Wessely László visszaemlékezései. Az inetrjút Merva Mária készítette 1974. március 29-én. PIM Hangtár 650-es magnószalag. fi Illyés Gyula: Kora tavasz. 1941. II. k. 207. 1. 7 Illyés Gyula: 1919 augusztus. Hajszálgyökerek. 1971. 367. 1. 8 I. h. 367—368. 1.