Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
A HÚSZAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK KÉRDÉSEIBŐL - József Farkas: Íróink a fehérterror idején
természetesen gyengítette a magyarországi fehérterror elleni fellépés közvetlen hatékonyságát, ugyanakkor viszont erősítőleg hatott a forradalmár írók osztályharcos szemléletének következetes kibontására, és ezen keresztül a proletariátus internacionalista összefogásának történelmi szükségességére irányította figyelmüket. Talán érdekes példa ebből a szempontból a Tanácsköztársaság napjaiban kommunistává vált polgári radikális író, Barta Lajos Russlands Tag című, expresszionista formában írt egyfelvonásos színműve, amelyet Piscator színháza, a Proletarisches Theater 1920 októberében mutatott be Berlinben. Ez a darab vitte először színpadra a Szovjet-Oroszország melletti határozott állásfoglalás eszméjét Nyugat-Európában. Az inkább politikai dokumentum-értékű, mint irodalmi jelentőségű színdarab szimbolikus figurákban állítja színpadra a világkapitalizmus, a militarizmus, valamint a német és az orosz proletariátus képviselőit, és mintegy a nyílt színen folytatja le közöttük a tőke és a munka párbeszédét. És a közöttük folyó drámai vitában kulcsszerep jut az ellenforradalmi Magyarországról menekült, megkínzott és meggyötört munkás figurájának: az ő fehérterrort leleplező szavainak hatására — és az ő figyelmeztetésére, hogy ,,ahol a vörös forradalmat leverik, elkezdődik a fehérterror tobzódása" — állnak egységes csatarendbe Szovjet-Oroszország mellett a német proletárok. 17 Más módon, kételyeinek és elkeseredésének is hangot adva, nyúlt a magyar proletárforradalom és ellenforradalom témájához Kassák Lajos. Ő a fehérterror börtönéből szabadulva emigrált Bécsbe, és 1920-ban, Máglyák énekelnek című, erős sodrású eposzában a szocialista forradalom győzelmét és elbukását lázas és tragikus víziók sorában jelenítette meg. E monumentális mű harmadik részében kaotikus képek során át fejezi ki a letiport emberség és a kiszolgáltatott néptömegek tragédiáját, a fehérterror iszonyatát, de megmutatja a forradalmi küzdelmet tovább vállalók hősiességét is, akik a szinte kilátástalannak tűnő harcban sem adják fel a reményt. 18 Politikai és irodalmi szempontból egyaránt — az ugyancsak az ellenforradalom börtönéből való kiszabadulása után Bécsbe emigrált — Gábor Andor tevékenysége volt a legjelentősebb a magyarországi viszonyok, a fehérterror bírálatában és leleplezésében. Szatirikus hangvételű irodalmi publicisztikája, amelyet Bécsben, 1920—1921-ben a polgári radikális Bécsi Magyar Űjság hasábjain teremtett meg — miként Diószegi András megállapította 19 — életművének máig kimagasló része és egyúttal a magyar szatirikus irodalomnak is maradandó eredménye. Gábor Andornak ekkor, időlegesen, csaknem másfél éven át sikerült e napilapban megvalósítania az irodalmi emigráció kommunista és polgári radikális ágának együttműködését a magyarországi ellenforradalmi diktatúra elleni harcban. Hogy ez az együttműködés nem vált tartóssá, annak oka — mint korábban már jeleztük — elsősorban egyes polgári radikális írók fokozódó antikommunista magatartása volt. A magyarországi ellenforradalmi rendszerrel szembeni közös fellépésnek, a potenciálisan antifasiszta erők összefogásának lehetőségét azonban az újjászervezett, de illegalitásban működő kommunista párt ebben az időben hibás 17 V. ö.: József Farkas: Barta Lajos proletkultos egyfelvonásosa: Russlands Tag. UK, 1975. 4. SZ. 18 Kassák Lajos: Máglyák énekelnek 1919—1920. Wien, é. n. 71—119. 1. V. ö.: Zrinszky László: i. m. 63—67. 1. 19 Diószegi András: Gábor Andor. 1966. 70—86. 1.
