Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

A HÚSZAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK KÉRDÉSEIBŐL - József Farkas: Íróink a fehérterror idején

vállalt kulturális feladatok nyílt megtagadását követelő hivatalos felszólítások elutasítása, természetesen megint csak burkolt formában. Először néhány ismertebb jellemző példát erre, csupán emlékeztetőül. Tóth Árpád például a fehérterror első hónapjaiban fordítja le és jelenteti meg A readingi fegyház balladájá-t, Oscar Wilde költeményét, így ad hangot az üldözöttek, bebörtönzöttek iránti rokonszenvének/' Móricz Zsigmond a proletárforradalom alatti magatartása miatt őt ért támadásokra így nyilatkozik 1919 decemberében: „Nyissák föl bármelyik könyvemet, akinek ott találnak, az voltam a bolsevizmus alatt is, az vagyok ma is és annak fognak ismerni a jövőben is .. ."

5 Erőteljesebb tiltakozó hangot üt meg a fehérterror embertelensége ellen Nagy Lajos 1922-ben megjelent, az ezópuszi mesére utaló Farkas és bárány című novellájában.

6 Juhász Gyula halotti csendbe dermedt tájnak festi az országot 1919 őszén verseiben, és bátor publicisztikai írásokban fordul szembe a fehérterror munkásellenes és antiszemita vérengzéseivel. „Revolverlövések tesznek pontot remények és ígéretek után — írja például 1919 novemberében egyik vezércikkében —, és a gyűlölet, a sötétség, a tudatlanság, az elnyomás politikáját akarják mégis tovább folytatni azok, akik bűnösek az emberiség legnagyobb gyalázatában, amely Káin óta e siralom völgyére leszakadt."

7 Juhász Gyula részt vállal — lakhelyén, Szegeden — a munkásotthon kulturális életében és 1923-ban írt Üj Vallomás című költeményében „a sötét odúkból fényre vágyó" ember elkövetkező győzelme mellett tesz hitet. És most néhány kevésbé ismert példát: Pogány Kálmán politikai megbízottat, aki a műkincsek köztulajdonba vételét irányította a proletárdiktatúra idején, Móricz Zsigmond édesanyja rejtette el lakásán a Tanácsköztársaság megdöntése után, és közel egy hónapig kapott nála menedéket; ott is fogták el a két Móricz-fiú után kutató detektívek. Kihallgatása során Pogány vállalta és nemzeti és társadalmi érdekűnek mondotta a műkincsek köztulajdonba vételét.

8 Király György, akit a Tanácsköztársaság idején neveztek ki egyetemi tanárnak a régi magyar irodalom egyetemi tanszékére, 1919 októberében az ellene lefolytatott fegyelmi vizsgálaton a fennmaradt jegyzőkönyv szerint, így reagált a feltett kérdésekre : Kérdés: „Minő a) megfontolások késztették régi ügykörének elhagyására és a proletárdiktatúra alatti új ügykörének elfoglalására? b) esetleges kényszerítő körülmények?" • Király György válasza: „Nem; amíg ez az építőmunka a mai irányban polgárság körében, egyetemi kinevezése ellen ezért, de meg azért se tiltakozott, mert a népbiztosság élén olyan emberek álltak, mint Lukács Gy., Antal Márk, Fogarasi, Kármán T., akik biztosítékot nyújtottak arra, hogy az egyetemen az amúgy is elhanyagolt régi magyar irodalmat sikeresen művelheti." Kérdés: „A tanítói, nevelői feladattal, a magyar tanár hagyományos nemzeti érzésével miként tartja összeegyeztethetőnek — proletárdiktatúra alatti magatartását?" 4 C. 3. 3. A readingi fegyház balladája. Fordította Tóth Árpád, 1919. november. 5 Móricz Zsigmond és a Kisfaludy Társaság. Az Üjság, 1919. december 18. V. ö. : Zrinszky László: A Magyar Tanácsköztársaság emléke költészetünkben 1919—1945. 1962. 47—49. 1. 6 v. ö.: Illés László: Nagy Lajos. Józanság és szenvedély. 1966. 180. 1. 7 (Juhász Gyula): öngyilkosok. Délmagyarország, 1919. november 12. V. ö.: Péter László: Juhász Gyula a forradalmakban. 1965. 259. 1. 8 Párttörténeti Intézet Archívuma. Bp. Kir. ügyészség iratai. IV/13—4401—1919í