Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

ADALÉKOK A HARMINCAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ - Gál István: A két világháború közötti egyetemi kommunista mozgalmak irodalomtörténeti kapcsolatai

GÁL ISTVÁN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI EGYETEMI KOMMUNISTA MOZGALMAK IRODALOMTÖRTÉNETI KAPCSOLATAI A két világháború közötti párttörténet kevéssé vizsgált és föltárt fejezete az egyetemi szervezkedések folyamata és azok irodalmi vetülete. Mint kortárs és szemtanú hét ilyen hullámot vagy csoportot tudnék összeállítani 1929 és 1938 között. Bár ezeknek eddig egységesen elfogadott elnevezésük nincs, de az ideig-óráig létezett szervezetük vagy vezetőegyéniségeik révén a következő 7, ún. szervezkedést lehetne összeállítani: 1. a Kelet-európai Szeminárium, vezetője Olt Károly; 2. Fejtő Ferenc; 3. az Eötvös-kollégiumi kör, Mód Aladár, Mód Péter, Schöpflin Gyula, Bertók János; 4. a ,,Széli Jenő, Birki Ágnes és társai" néven futott per, amelynek Rajk László is vádlottja volt; 5. a Képzőművészeti Főiskola csoportja: Lőrincz Gyula, Szántó Piroska stb.; 6. BékiBikácsi utóvédje; 7. Korolovszky Lajos és társai az Egyetemi Körben, ték el az illegális kommunista, az állam- és társadalomfelforgató jelzőt. A Az akkori haladó egyetemi fiatalságnak ezek a csoportjai elsősorban a rendőrségi, ügyészségi és bírósági eljárások nyilvánosságra hozatala révén nyerték el az illegális kommunista, az állam- és társadalomfelforgató jelzőt. A valóságban a politikai rendőrség által begyűjtöttek, az ügyészség által eljárás alá vontak, vagy némely demonstratív esetben börtönbüntetésre ítéltek közé nem minden, a szociális kérdések vagy a szocializmus elmélete iránt érdeklődő egyetemi hallgató került a polgári állam erőszakszervezetének kezére vagy tudomására. Még a legnagyobb arányú szervezkedés, a legsúlyosabban büntetett 1933-i mozgalom résztvevői sem jutottak mind a lebukottak közé. Figyelemre méltó körülmény, hogy a fölsorolt csoportok szinte valamennyien a pesti egyetem bölcsészeti karáról kerültek ki, éspedig túlnyomórészt a nyelv- és irodalomszakosok közül. Ennek a viszonylag gyors tájékozódás és a széles körű értesültség terén nagy előnyei voltak. A csekély magyar nyelvű irodalom szövegeit a nagy világnyelveken hozzáférhető ideológiai irodalom lényegesen bővítette. Ne nevezzük nemzedéknek, de bátran nevezhetjük az 1910 körül születettek évjáratának. Életük első nagy történelmi, társadalmi élménye, a fővárosban és a vidéken, 1919. május l-e volt. A népi írók és az esszéírók nagy nemzedéke, az 1900 körül születettek évjárata, érettségiző korában élte át a két forradalmat. Az 1910 körüliek felső gimnazista, eszmélkedő éveikben egyfelől a bethleni konszolidáció, másfelől a rohamosan bontakozó világválság élményeivel egyidejűleg jutottak a modern magyar irodalom roppant nagy irodalmi és tudományos nemzedékének, a Nyugat-nak és a Huszadik Század-nak korszakalkotó műveihez. Ugyanakkor a 20-as évek második felében hazatért emigránsok, vagy a szomszéd államokban maradtak új orgánumai, a Korunk, a Századunk, a Munka, a 100%, a Forrás, a Társadalmi Szemle, az Üt és rövidebb életű kisebb lapok is a friss üzenetet hozták. A Szabó Ervin által megszervezett Fővárosi Könyvtár óriási anyagával az egész emberiség haladó hagyományainak valóságos kincstára volt. De a magyar 1918—49 zártanyagként kezelt nyomdatermékei egy-egy 153