Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

ADALÉKOK A HARMINCAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ - Illés Ilona: Adalékok Gereblyés László szerepéhez a franciaországi ellenállási mozgalomban

László saját versét szavalta el, a Mi a nép?-et, majd Petőfi Respublika című versének előadásával zárták az ünnepséget. Később így emlékszik vissza a Petőfi-századra: „Petőfi neve volt hímezve zubbonyunk bal vállán, vörös selyem alapra és egyik felől piros-fehér-zöld, a másik felől kék-fehér-piros csíkozással. Persze magam is jelentkeztem. Egységünk politikai biztosa Palotás Imre lett..."

18 Az FFI 1944. október 10-én állítja ki tagsági könyvét, s ezzel Gereblyés újra sorkatonává válik. A magyar Petőfi-század hamarosan a coulomniers-i kiképzőtáborba vonult. Itt kerültek a harcvonalba is. „Amikor a németek utoljára kísérleteztek azzal, hogy visszajussanak Párizsba — voltak válságosnak tűnő pillanatok! —, ejtőernyősök százait dobták le a vidékre. A mi zászlóaljunkra hárult az a feladat, hogy megtisztítsuk tőlük Coulomniers környékét, és megóvja a Marne hídjait s a mentében futó vasútvonalakat. Luzancy tőszomszédságában fekvő kis falu — Courcelles — lett a Petőfiék főhadiszállása és itt húzódott a front szakasza is" — írja a Kurucok nyomán című későbbi visszaemlékezésében. A francia példa című felhívása az otthoniakhoz a Magyar Szemle 1944. december 3-i számának vezércikkeként jelenik meg, s ugyanaznap este a francia rádió is sugározta: „Otthon élő honfitársaink — hangzott a szózat —, szemléltessétek, hogy hazánk nem német gyarmat, s hogy mi nem vagyunk önkéntes szövetségese a hitleri birodalomnak. Most még van erre mód, talán már éppen csak az utolsó lehetőség. Használjátok ki ezt: gáncsoljátok, támadjátok, gyengítsétek a németeket mindenütt, ahol éritek őket, és minden rendelkezésiekre álló eszközzel, ha lehet fegyverrel is a kézben." Ezekben a hetekben állít össze Dobossy Lászlóval egy költészeti antológiát, magyar és külföldi költők verseivel. A kötet 1945-ben meg is jelenik Párizsban, címe, Szabadság. Benne Murányi Kovács Endre, Marschall László, Németh Andor és Gereblyés László versei mellett Max Jacob, Jules Supervielle, Charles Vildrac, Paul Eluard, Louis Aragon, Raymond Queneau, Pierre Seghers mutatkozik be verseivel. A kötet előszavában Dobossy László méltatja a költő Gereblyés munkásságát. „Gereblyés László belülről élte át a francia nemzet vergődését, eszmélkedését, földalatti harcát és pompás fölszabadulását. S tettel is megmutatta, hogy a szellem embere — ha kell — a cselekvés terén is méltó még Petőfiék példájához: nem elégedett meg azzal, hogy a Magyar Függetlenségi Mozgalomnak megalakulása óta volt hasznos munkása — közvitéznek is beáll a franciaországi magyarok Petőfi-századába." Gereblyés László franciaországi tevékenysége példaadó lehet minden írástudó számára. Helytállása a kommunista mozgalomban, a szocialista irodalomban azok közé sorolja őt, akik messze szakadva hazájuktól, tollal és fegyverrel egyaránt harcoltak Magyarország szocialista jövőjéért. 18 uo.: 5. 1.