Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
ADALÉKOK A HARMINCAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ - Benjámin László: A munkásírók antológiáiról
BENJÁMIN LÁSZLÓ A MUNKÁSÍRÖK ANTOLÓGIÁIRÓL A munkásírók csoportosulása 1940—41-ben kezdődött. Nem eleve elhatározottan, nem tudatos szervezkedéssel indult, inkább spontán csoportosulásként. Volt egy baráti körünk és egyszer csak ráébredtünk arra, hogy mennyien vagyunk fiatal írók, költők, akik fizikai munkásként dolgozunk, és belülről ismerjük a munkásosztályt és a munkásmozgalmat. Előbb volt tehát a baráti kör, és csak később kezdtünk szervezettebb formát keresni és elméleteket gyártani ehhez a csoportosuláshoz, amelynek azonban megvolt a maga értelme és szerepe. Mióta világ a világ, azóta úgy van, hogy ha fiatal írók rendszeresen összejönnek, rögtön arra fordul a szó, hogy lapot kellene csinálni. Mi olyan időben barátkoztunk össze, amikor egyszerűen lehetetlenség volt lapot kiadni, nemcsak anyagi okok, hanem a politikai és sajtóviszonyok miatt is. Előzetes cenzúra 1939-től, a háború kitörésétől kezdve működött, de már a 38-as sajtótörvény megszüntetett minden lapkiadási lehetőséget. így mi csak arra gondolhattunk, hogy a meglevő lapokban, folyóiratokban való publikálás mellett kitalálunk valamit, amivel ha nem pótolhatunk is egy saját lapot, legalább időről időre, alkalomról alkalomra, együttesen, mint szocialista csoportosulás jelentkezhetünk. Először egy kevés embert bemutató könyvvel kezdtük: a Tollal és szerszámmal című költői antológiával. Ezt mi annak idején nagyobbra terveztük, legalább tíz-tizenkét költőt szerettünk volna belevenni, élükön Kassákkal, de ebből valahogy nem lett semmi. Már nem tudom, türelmetlenek voltunk-e és nem győztük kivárni, hogy mindenkit végigjárva mindenkivel megállapodjunk, mindenkitől válogassunk, különleges kívánságokat teljesítsünk, vagy egyéb okból, elég az hozzá, hogy végül is négyen maradtunk ebben az antológiában, illetve Darvassal együtt, aki az előszót írta, öten. (Meg kell itt említenem, hogy eredetileg, a kezdet kezdetén, mi nem is a munkásírókat, hanem a szocialista írók tágabb csoportját akartuk megszervezni, néhány kísérlet, néhány sikertelen összejövetel után azonban ezt a tervet föl kellett adnunk; látszólag formai, ténylegesen mélyebb okai voltak a sikertelenségnek: az akkori irodalmi életet megosztó népi—urbánus ellentét a szocialistákra is hatott, két táborra bontotta a szocialista írókat is.) Miután a Tollal és szerszámmal megjelent, továbbra sem adtuk fel a tágabb csoportosulás lehetőségét, és így került arra sor, hogy időről időre antológiákat adjunk ki. Szerettünk volna sűrűbben, legalább félévenként kiadni ilyen könyveket, de sem szervezésben, sem anyagiakban nem tudtuk ezt megoldani, így összesen négy antológiánk jelent meg, 1941 végén az első, 1944 elején az utolsó: Mérték, Március, Magatartás, Mérleg. Hozzájuk kell még számítanunk a Tollal és szerszámmal-t és a Munkások című prózai antológiát, amit már Püski adott ki 1944-ben. Ezek voltak tulajdonképpen a munkásírók csoportjának kiadványai. Minden más, hasonló jellegű könyvet egyéb csoportok csináltak (kivéve persze a Népszava kiadásában megjelent antológiákat). Mert 135
