Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
RADNÓTI-PROBLÉMÁK - Baróti Dezső: Két Radnóti-vers
a félelemtől kétségbeesetten nyerítő ló mellett az elbúsult, komor bikát is ugyanaz a szenvedés gyötri, mint a karjaikat kétségbeesetten kitáró asszonyokét. Ennek a bikaalaknak jelentését általában úgy szokás értelmezni, hogy a forradalmának eltiprása ellen konokul harcoló nép erejét és kétségbeesett ellenállását szimbolizálja. De a Picasso világával rokon emóciókkal telített Eluard verseinek bikamotívumai szintén hasonló jelentést hordoznak, amiben különben semmi meglepő nincs, hiszen a bika valamiképp szinte mindig rendbontó jelenség, s így eredendően magában hordozza azt a lehetőséget, hogy a társadalom adott rendje elleni lázadás, sőt a nép forradalmának jelképévé növekedjék. Eisenstein Sztrájk című filmjében szintén hasonló metaforikus jelentéssel találkozunk: ebben a szétvert sztrájkolókat, ahogy a film egyik ismertetője mondja —• „egy villanásnyi montázsos metafora hasonlítja össze a megölt bikával". Az elmondottak során a bika gazdag „szemiotikájának" természetesen csak a bennünket most közelebbről érdeklő össztevőit tekinthettük át. A következőkben talán kiderül, hogy mindaz, amit ebben a vonatkozásban felsoroltunk, kisebb vagy nagyobb mértékben Radnóti versének értelmezéséhez hozzásegít. A vers szövegéhez visszatérve, legelőbb is azt kell hangsúlyoznunk, hogy a bika és a költő poétikai azonosulását nemcsak a már eleve ilyen értelemben ható hasonlat szuggerálja. A dolgok, a növények, az állatok, s így a bika mellé is odakívánkozó amely vonatkozó névmásnak a közelebbről meghatározott emberi személyre utaló afci-vel való felcserélése, ezt követően pedig néhány, inkább az emberekre, mint az állatokra jellemző tevékenységeket kifejező ige (unja magát, erejét hirdetni) szintén a fiatal bika és a fiatal költő között fennálló fogalmi különbség elmosódása, ha nem épp megszüntetése irányában hat. Különösen, ha meggondoljuk, hogy a vonatkozó névmások említett felcserélése még azáltal is erős nyomatékot kapott, hogy az első sor végét követő pillanatnyi szünet után és közvetlenül a hasonlat bővebb kifejtését elindító második strófa legelején helyezkedik el. És most már azt is megkérdezhetjük, vajon mit tudunk meg erről az emberi modell (a költő saját modellje) rávetítésével megteremtett és a nyelvi kifejezés eszközeivel is antropomorfizált bikáról? Legelőbb azt, hogy „esett tehenek közt unja magát"... A bika nőnemű ellentétét jelentő tehén-hez és jelzőjéhez (esett) a vers csaknem valamennyi elképzelhető olvasója alighanem a szexualitás világára utaló tartalmat érez hozzá, sőt olyan is akadhat, aki ilyen jelentésű allegóriát keres mögötte. Arra gondolhat például, hogy az esett tehenek közt „unatkozó" bika képének felidézésével a fiatal költő szexuális kielégítetlenségéről hall vallomást.. . Azt persze (épp az előbb szóltunk erről) Radnóti is jól tudta, hogy a bika alakja legtöbbször a zabolátlan ösztönök világát, köztük a szexualitást személyesíti meg. Lehetetlen tehát, hogy ne számolt volna az idézett kép sajátos hangulatával s ezzel együtt azzal is, hogy az olvasó esetleg őt azonosítja majd a kielégíthetetlen bikával. Minden jel arra mutat azonban (a kérdés életrajzi vonatkozásaira felesleges lenne kitérnünk), hogy ez a kép mégsem szexuális, hanem egészen másfajta kielégítetlenségről vall, vagyis az eredendően a szexualitás ösztönvilágában gyökerező kép jelentését Radnóti — a modern lírában egyébként nem szokatlan módon — transzponálta. Eljárását nagymértékben megkönnyítette, hogy az „esett" több jelentést hordoz. Nemcsak teherbeesettnek, fáradtnak, megviseltnek, passzívnak, tehetetlennek is értelmezhetjük. Aligha
