Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

RADNÓTI-PROBLÉMÁK - Baróti Dezső: Két Radnóti-vers

tülekedik egy másik, szintén bika képében megjelenő táltossal. A folklórral szegedi barátai, különösen Ortutay Gyula és Bálint Sándor társaságában ismerkedő Radnóti tőlük is, könyvtárának egyik első szegedi szerzeményéből, Kálmány Lajos gyűjteményéből is tudhatott erről a hiedelemről, s az sem lehetetlen, hogy a neves folklorista tanulmányát is elolvasta róla. S hogy a bika alakjában megjelenő táltos fogalmához a költő alakja egykönnyen hozzáasszociálódik, arra nézve szintén a magyar néphagyományt idézhetjük: egyik népmesénkben Csokonai bika alakjában viaskodik. Annak a bizonyítására, hogy a táltos valóban foglalkoztatta Radnóti képzeletét, sőt hogy más alkalommal is hajlamos volt azonosulni vele, a mintegy másfél évvel korábbi, 1932. január 17 (Vasárnap)-ból a következő sorokat idézhetjük: megcsókolt s mondta: a balfüle fázik, melegítsem; s én forrókat leheltem rá, mint a táltos. Persze egyáltalán nem bizonyos, hogy ez az összefüggés tudatosan belejátszott Radnótinak a bika képe iránt érzett rokonszenvébe, de már csak frappáns volta miatt is érdemes volt megemlítenünk. Amíg azonban a bika és táltos kapcsolatát ma már ritkán emlegetik, az a mindennapi nyelvhasználatban is gyakori, hogy a bika neve a nyers férfierőre s ennek különösen szexuális megnyilatkozására utal. Radnóti is ismerte a falu bikája kifejezést, s épp az előttünk levő vers megírása előtt nem sokkal volt kezében Európa elragadtatásá-nak a mi Csokonaink tolla alól kikerült borsos változata, mely szerint „Zeusz vagy Jupiter a szűz Európát, Agenornak, a pheniciai királynak ritka szépségű leányát, bika maskarába öltözvén elragadta, és abba isteni szerelmét beoltotta. .." Gyöngyösinél szintén hosszú verssorokat olvashatott a bika-ember Minotaurusz kalandjairól. És ha tudjuk azt, hogy egy merész, nemegyszer hivalkodó erotika, sőt szexualitás, a fiatal Radnóti korábbi köteteinek egyik uralkodó vonása volt, bizonyára nem túlozunk, amikor azt hisszük, hogy valamiképp ez is belejátszott abba, hogy épp egy fiatal bikához hasonlította magát. De az is szinte általánosnak tekinthető, hogy a bika képéhez a rendbontás, a fegyelmet nehezen elviselő szilajság fogalma kapcsolódik. Számos leírást idézhetünk arról is, hogy az elszabadult, rendszerint fiatal, még be nem tört bikák még a közelmúltban is gyakran zavarták egy-egy falu életét. Elég, ha most Toldi Miklósnak a megvadult bikával való küzdelmére emlékeztetünk. (A jelenet értelmezéséhez azt is hozzátehetjük, hogy Toldi itt nyilvánvalóan a régi mitológiák bikaölő hőseinek késői utóda.) A bika megölése vagy feláldozása (egyesek szerint a mai eltorzult formájában, a bikaviadalban is) valamiképp összefügg az élet megszokott, hagyományos rendjét fenyegető erők babonás elpusztításának szándékával. Ez a jelentése például annak az ősrégi képnek, amelyen a bikát feláldozó Mithrát láthatjuk. Nemcsak támadó lehet tehát, hanem áldozat is. És a többféle jelentés nemegyszer akár egyetlenegy művész világán belül megjelenhet. Picasso egyik rézmetszetén, hogy modern változatot is említsünk, egy fiatal lányt megerőszakoló Minotaurus-szerű bikát látunk. A harmincas években azonban, tehát épp akkoriban, amikor Radnóti előttünk levő versét írta, a bika már áldozat gyanánt is megjelenik nála. A spanyol szabadságharc idején készült híres tablóján, a Guernicá-n, amelyet négy évvel később készít,