Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

RADNÓTI-PROBLÉMÁK - Tolnai Gábor: A Radnóti-kutatás kérdései

művészi következetességére, szigorú valóságlátására, az értelemhez való ragaszkodására, a meglelt igazsághoz megmásíthatatlan hűségére. Itt az ideje azonban, hogy rátérjünk mondanivalónkra, a „Radnóti-problémák"-ra, a költővel kapcsolatos elemzések, kutatások kérdéseire, amelyeknek vonásai elválaszthatatlanok Radnóti népszerűségétől, a közvéleményben róla kialakított képtől; pozitív és negatív velejárói a vele kapcsolatos kép helyt- és helyt nem álló tulajdonságaitól. Elegendő átlapozni a Szabó Ervin Könyvtár kiadásában, 1966-ban közrebocsátott bibliográfiát, valamint áttekinteni az azóta megjelent irodalmat, hogy megállapíthassuk, a Radnóti-irodalom nem mondható szegénynek. Ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy e széles körű irodalomban a kérdések egész sorára nincs még megnyugtató elemző válaszadás, éspedig olyan problémák tekintetében is, amelyeknek egy része leginkább foglalkoztatja a költő olvasóit, a közvéleményt. Fogalmazzunk pontosabban: a kérdések, amelyeket felsorakoztatunk a következőkben, szinte kivétel nélkül szerepelnek az irodalomban, de többnyire csupán érintőlegesen, egy-egy utalás, egy-egy bekezdés határain belül, az anyag sokoldalú elemzése nélkül. Persze ezek egy részének teljességre törekvő feltárása elé ma még nehézségek tornyosulnak, de hát a problémák ez esetben is problémák maradnak, s szólnunk kell róluk. A kutatás fő nehézsége — rátérve most már a konkrétumokra — a kritikai kiadás hiánya. Megvalósítására megfelelő előmunkálatok híján — amelyekről szólni fogunk — még jó ideig várakoznunk kell, s ennek következtében, a mélyebb elemzések egy része közeli időben csak nagy nehézségekkel oldható meg. A kritikai kiadás hiányára megy vissza, hogy még el sem kezdődhetett egy részletes, klasszikus értelemben vett monográfia megírása. E kettős hiányosság nyomán vessük fel a harmadikat, amelynek a költő teljesebb értelmezését, a közvéleményben kialakuló, illetőleg kialakítandó képét közvetlenül kellene szolgálnia. Kell-e magyarázni, hogy a közvélemény alakításának, helyes informálásának legközvetlenebb eszköze egy-egy összefoglaló mű? Cikkek, tanulmányok — főként, ha csak folyóiratokban látnak napvilágot — nehezebben jutnak el a szélesebb értelemben vett érdeklődő körökhöz. A gazdagnak mondható Radnóti-irodalomból — kitűnő cikkek, tanulmányok, verselemzések, visszaemlékezések mellett — csupán egyetlen könyvet tarthatunk nyilván, Bori Imre sok érdekes kérdést felvető, de vitatható és vitatott munkáját. Bori könyve minden értéke, több kitűnő verselemzése ellenére, éppen vitatott nézetei folytán nem nyújthat az olvasóknak minden tekintetben megnyugtató, hiteles információkat. A rövidebb távlatban nem realizálható kritikai kiadás, valamint a klasszikus értelemben vett Radnóti-monográfia ügyétől eltérően, e harmadik probléma kapcsán megnyugtatóbb a helyzet. Befejezéshez közelednek két könyvméretű műnek a munkálatai — az egyik Baróti Dezsőé —, amelyek talán elő fogják segíteni a költő életének és művének helyesebb értelmezésével a közvélemény hiteles informálását, alakítását. Persze e két befejezéshez közeledő könyv sem teszi feleslegessé a Radnóti-kutatás problémáinak felvázolását; hiszen ezek a munkák sem oldhatnak meg minden nyitott, eddig kellően nem vizsgált kérdést, s ugyanakkor — gondolom, a jelenlévők egyet értenek Horváth János megfogalmazásával, ami így hangzik: „Minden összefoglalás arra is jó, hogy a további részletkutatásokat elindítsa." A megoldásra váró problémák élén hadd említsek egy olyat, ami vita tárgya volt irodalomtörténészeink körében, de fokozatosan helyes nyugvópontra tért, s ma már az ifjúság körében is hiteles értelmezésben él. Hogy mégis