Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

RADNÓTI-PROBLÉMÁK - Tolnai Gábor: A Radnóti-kutatás kérdései

TOLNAI GÁBOR A RADNÓTI-KUTATÁS KÉRDÉSEI Tisztelt Elvtársak, kedves Barátaim! Radnóti Miklós életművének nem sokáig kellett várakoznia, hogy megalkotójuk tragikus befejezésű pályája nyomán méltó elismerésben, megbecsülésben részesüljön. Az abdai tömegsír szélén, életét lezáró tarkónlövés után, fél évtized sem telik el, s iskoláinkban tanítják költészetét és emberi példáját. Elemző cikkek és visszaemlékezések idézik fel művét, személyiségét. És halálának tizedik évfordulóján, amikor összes versei és műfordításai először látnak napvilágot gyűjteményes kötetben — nem is elsősorban egykori barátai, akik törvényszerűen tartózkodtak kezdetben az efféle megközelítéstől, hanem a fiatalabb nemzedék egyik képviselője, a gyűjteményes kötet sajtó alá rendezője és a bevezető tanulmány írója, Koczkás Sándor már lényegében helyesen kijelöli helyét a két világháború közti magyar költészet térképén. Az azóta eltelt két évtized folyamán, a költő élő barátainak írásai, kutatásai mellé felzárkózik a fiatalabb irodalomtörténészek egész sora, új szempontok merülnek fel az értékelésekben, s a hazai vizsgálódásokhoz — nagyszámú idegen nyelvű, orosz, német, szerb-horvát, román, szlovák, cseh, olasz és egyéb nyelveken kiadott válogatások kapcsán — külföldi cikkek, tanulmányok is megjelennek Radnótiról, nem is kis számmal az utolsó évtizedek világköltészetének kiemelkedő reprezentánsainak elemzései, nyilatkozatai. És idehaza, népszerűsége nem csökken, tartja magát, iskoláinkban nem válnak művei rossz értelemben vett „kötelező olvasmánnyá", elevenek maradnak, hatnak, verseinek, műfordításainak és prózájának újabb és újabb kiadásai jelentős példányszámban fogynak, terjednek. Két évtizede, egyetemi felvételi vizsgákon, s más módon figyelem és keresem költészetének, különösképpen az ifjúságra gyakorolt hatásának titkát. Figyelem, mert tapasztalatom azt mutatja, hogy József Attila eleven befolyásával — és az újabban, elsősorban Király István Ady-monográfiája nyomán — örvendetesen feltörő új Ady-kultusszal párhuzamosan, Radnóti lírája az egyik legélőbb tradíció felszabadulás előtti költészetünkből. Hatásának titka, nem csökkenő befolyása külön tanulmányt igényelne. Magam évek óta gyűjtöm az idevágó anyagot, lejegyzem megfigyeléseimet. Erről a kérdésről azonban most csupán annyit, amit a napokban lezajlott államvizsgán fogalmazott meg egyik kitűnő hallgatónk: — Úgy olvastam — mondotta —, hogy Radnóti Miklós, bár iskolában sohasem taníthatott, a legjobb pedagógusok közé tartozott. Számomra is bizonyítja e megállapítást — folytatta szavait a fiatalember — néhány esztendővel ezelőtt kiadott, gyakorló iskolai mintatanításának — egy Arany-vers komplex elemzésének — vázlata. Ez a vázlat a mai tanároknak is példát mutat. — Majd hozzáfűzte: — És e kitűnő pedagógus költészete és személyisége ugyanakkor, nekünk, nevelőknek aranyat ér. Ifjúságunk ugyanis, amely éppolyan érzelmi telítettségű, mint a korábbi nemzedékek, de racionálisabb apáiknál; érzékenyen visszhangzik Radnótiban a szavak és a tettek egységére, emberi és 99