Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Irodalmi muzeológia az országban - Tüskés Tibor: Az irodalmi emlékanyag védelme vidéken

Néhány példát említek. Több éve Babits Mihály egyik pécsi rokonához írt hosszabb levelét, valamint a költőnek még diákkorában írt önképzőköri bírálatát mutatta valaki. Azóta a levél is, a diákkori kézirat is — az, akinél láttam — elveszett a szemem elől. Néhány éve az egyik pécsi középiskola magyarszakos tanárnője irodalmi kiállítást rendezett. A Pécsről elszármazott íróktól, Gergely Mártától Kolozsvári Grandpierre Emilig és Sásdi Sándortól Weöres Sándorig vallomásokat, nyilatkozatokat, fényképeket, kéziratokat, dedikált köteteket kért és kapott. Amikor a kiállítást bezárták, a tárlókat kiürítették, a paravánokat leszerelték, az anyag szétszóródott. Az iskolában ma már senki sem tudja megmondani, hogy hova lett az összegyűjtött anyag. Más pécsi középiskolában is rendeztek a tanulók irodalmi kiállítást az otthon, a családban föllelhető irodalmi emlékanyag bemutatásával. A gyűjtés számos ritkaságot hozott felszínre. Csak egyet említek: Előkerült egy negyvennyolcas honvéd terjedelmes, irodalmi értékű visszaemlékezése. (Hasonlót most jelentet meg a Magvető Kiadó Major Istvántól.) A kiállítás után az összegyűjtött dokumentumokat természetesen vissza kellett adni a tulajdonosoknak. A negyvennyolcas napló ma is fölfedezésre és kiadásra vár. Csuka Zoltán egy pécsi-baranyai pályázatra megírta visszaemlékezéseit. A kéziratban részletesen szól az 1920 körüli pécsi művészeti életről, arról az időről, amikor a magyar avantgárdnak egy érdekes és jelentős helyi színezete alakult ki a városban. Amikor egy készülő nagyobb tanulmányhoz szükség lett volna Pécsett a kéziratra, kitudódott, hogy a pályázatot hirdető szervek már nem emlékeznek rá, elkallódott. Pécsett 1952 és 1956 között jelentős irodalmi és művészeti folyóirat jelent meg Szántó Tibor szerkesztésében, a Dunántúl. Megszűnése óta húsz év telt el, s a város egyetlen nagyobb könyvtárában sem lehet a folyóirat teljes sorozatát megtalálni. Tavasszal halt meg Pécsett Kocsis László költő, kanonok. A két háború közötti időben számos íróval állt kapcsolatban, értékes könyv- és kéziratgyűjteménnyel rendelkezett. Élete végén unikumnak számító könyvritkaságait az antikváriumnak adogatta el. Halála után hagyatékából az örökösök olyan értékes dedikált könyveket ajándékoztak nekem, amelyeket nem volt szívem elfogadni, inkább visszaadtam a költő gyermekkorának falujában, Rábagyarmaton már berendezett irodalmi emlékszoba számára. Köztudomású, hogy Fülep Lajos több mint két évtizedig élt Baranyában, Zengővárkonyban. A várkonyi paplak falán néhány éve emléktáblát helyeztek el. Fülep baranyai és pécsi működésére vonatkozó emlékanyag azonban még nincs számbavéve, szerteszét kallódik. Zengővárkonyban a közelmúltban valaki mutatta Fülepnek egy levelét, mely élesen világítja meg szerzőjének közéleti tevékenységét, a baranyai egyke körüli harcát. 3. Baranyában és Pécsett, mint említettem, nincs szervezett irodalmi muzeológia. Ennek ellenére mi minden történt eddig is a helyi irodalmi emlékanyag védelme, az irodalmi relikviák gyűjtése, földolgozása és bemutatása ügyében? Bár a múzeum nem tekinti kifejezett feladatának az irodalmi emlékek gondozását, a helytörténeti jellegű anyag gyarapítása során a közelmúltban megvásárolta Várkonyi Nándor irodalomtörténész, a Sorsunk szerkesztője levelezését, valamint Lovász Pál, a Janus Pannonius Társaság főtitkára iratait. Itt említem meg, hogy közvetve az irodalmi emlékanyag gyarapítását szolgálta