Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Irodalmi muzeológia az országban - Tüskés Tibor: Az irodalmi emlékanyag védelme vidéken

az a vásárlás is, amelynek révén Martyn Ferenc irodalmi illusztrációinak egy része a Janus Pannonius Múzeum tulajdonába került. Az irodalmi muzeológia gyűjtőkörébe illő emlékeket őriz a Baranya megyei Levéltár. Üjságokat, nyomtatványokat, kéziratokat. A meglevő anyagot a levéltár ma is gyarapítja. Ajándékozás útján került ide például a Dunántúl c. folyóirat szerkesztőségének és kiadóhivatalának irattára. Az irodalmi muzeológia feladatából a baranyai és a pécsi könyvtárak is részt vállaltak. A megyei könyvtár ún. Baranya-gyűjteménye a helytörténeti fontosságú könyveket — köztük a szépirodalmi műveket is — gyűjti. Dedikált példányokkal, első kiadásokkal, unikumnak számító folyóiratpéldányokkal rendelkezik. A városi könyvtár a helyi irodalmi hagyományok ébrentartásához azzal járult hozzá, hogy megjelentette a Pécs irodalmi emlékhelyei c. kiadványt. Az irodalmi emlékanyag alkalomszerű gyűjtésére és kiállításszerű bemutatására egy-egy iskola szokott vállalkozni. Ezek az iskolai megmozdulások azonban az irodalmi muzeológia számára csak azért lehetnek hasznosak, meri felszínre hoznak számos lappangó értéket. Az emlékek megőrzésére az iskola a legkevésbé alkalmas intézmény. Teremgondok, személyi változások miatt a nagy türelemmel egybehordott, értékes anyagok könnyen veszendőbe mennek. Az iskolák leghasznosabb kezdeményezései azok, amikor emléktáblával jelölnek meg egy-egy irodalmi emlékhelyet. Bár ez sem elsődlegesen iskolai — inkább tanácsi, írószövetségi stb. — feladat lenne. Az egyik pécsi középiskola jóvoltából így került például emléktábla arra a házra, amelyben Babits Mihály diákkorában lakott. A helyi irodalmi hagyományok kutatását szolgálja a Pécsi Akadémiai Bizottság pályázata. A bizottság elmúlt, évi fölhívására két dolgozat született. Az egyik: A Janus Pannonius Irodalmi Társaság története. A másik: A kél Dunántúl c. folyóirat repertóriuma. 4. Vizsgáljuk meg azokat a további tennivalókat, amelyeket az irodalmi emlékanyag védelme érdekében el kellene végezni vidéken, egy olyan városban és megyében, ahol — ismétlem — a múzeumi hálózat, keretében még nem folyik szervezett irodalmi muzeológia. Ha a megyei múzeum pénz hiányában nem tud irodalmi emlékanyagot nagyobb arányban vásárolni, akkor legalább vegye jegyzékbe a hatáskörébe tartozó területen — magánosoknál és intézményeknél — a föllelhető és megőrzésre méltó értékeket. Csak így érhető el, hogy az emlékanyag ne szóródjon szét, s egy kedvezőbb, gazdagabb pénzügyi lehetőségekkel rendelkező időben majd megvásárolható legyen. Az irodalmi emlékanyagot lehetőség szerint ne az a múzeum, intézmény stb. vásárolja meg, ahol megfelelő pénz áll rendelkezésre, hanem az a múzeum vegye meg (s a megfelelő anyagiakkal is az a múzeum rendelkezzék), amely a megőrzésre a legilletékesebb, illetve ahol az emlékanyag muzeológiai szempontból a leghasznosabb. Vajon a szombathelyi Faludi Ferenc Irodalmi Társaság és a kiadásában megjelent írott Kő c. folyóirat iratanyagának őrzésére, földolgozására és bemutatására melyik város volna a legalkalmasabb? Ha valaki működésének történetét meg akarja majd írni, hová fog fordulni? Bárdosi Németh János, aki a társaság titkára és a folyóirat szerkesztője volt, nagy értékű levelezését mégis Budapesten óhajtja értékesíteni, holott az emlékanyag megőrzésére minden bizonnyal Szombathely volna a legilletékesebb. Szülessék megfelelő rendelkezés, amely a működő vidéki irodalmi folyóiratok szerkesztőségét az irodalmi muzeológia szempontjából értékes emlék-