Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Művészeti tár - W. Somogyi Ágnes: Ikonográfiái gyűjtemény a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Az irodalmi ikonográfia megfelelő szintű művelése jelentős eredményekhez vezetne a tudatformálás valamennyi szintjén, különösen az irodalmi személyiségek és jelenségek objektivizálásának feladatkörében. Az irodalmi múzeum számos közművelődési muzeológiai feladata csak e gyűjtemény létrehozása révén volna megoldható. A képanyag megfelelő gyűjteménybe szervezése útján lehetségessé válna az irodalmi köztudatnak mind kiállítási feladatok megoldása által, mind pedig publikációk útján történő formálása. Ezzel kérhetne részt az irodalmi múzeum a könyvkiadás, sajtó és a televízió képszerkesztői munkájában, de ezeken az illusztratív feladatokon túl önállóan is közzétehetné az irodalmi ikonográfiái kutatás eredményeit. Nemcsak könyvalakban és általában a szakirodalomban, hanem az irodalomoktatás számára segédeszközként szolgáló, gazdag jegyzetanyaggal ellátott képes kiadványokban, füzetekben és egyes lapokként, valamint állandó kiállításainak mintegy tartalmát és terjedelmét (sőt látogatói körét is) megnövelve — múzeumi füzetsorozat, levelezőlapok és egyéb reklámanyag formájában is. Ez azt jelentené, hogy egyidejűleg a múzeum propagandamunkájának nagy része is megvalósulna, mivel kiadványai a társadalom minden, az irodalom iránt, érdeklődő rétegéhez eljutnának. Az ikonográfiái adattár kialakításakor az irodalmi muzeológia tartahnát és terjedelmét kell szem előtt tartani. Az anyag nem korlátozódhat a szépirodalomra, sőt bizonyos áttekintésre kell törekednie a kulturális élet minden területén. A nemzeti irodalom tekintetében — tudva, hogy a kitűzött cél soha el nem érhető — teljességre kell törekedni (feltétlenül az élő irodalom vonatkozásában is), míg a világirodalom tekintetében a nemzeti irodalom világirodalmi kapcsolatait, valamint a múzeum működése során felszínre kerülő anyagot szem előtt tartva kell eljárni. Az ikonográfiái gyűjtemény a hiteles (vagy bármikor hitelesnek vélt) ábrázolások tárháza, de nem azonos a fényképgyűjteménnyel, különösen nem a képzőművészeti tárral. Nem műtárgyakat, őriz, hanem adathalmazt. Ebben a gyűjteményben arra kell törekedni, hogy a lehető legtöbb képes ábrázolást találja meg egy helyen a kutató, olyan adatokkal, amelyek lehetőség szerint elvezetik az eredetihez. Ahhoz, hogy a gyűjtemény, mint a múzeum egyik szolgáltatása működhessen, legalább a Magyar Irodalmi Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963—65) képanyagának szintjén kell adatokat tartalmaznia, az abban szereplő személyekről 1—1 portréval és velük, ill. korukkal, műveikkel kapcsolatban 2—3 képadattal. Csak akkor használható azonban a gyűjtemény, ha adatokat nyújt a kérdéses kép eredetijének lelőhelyére és hitelességének mértékére vonatkozóan. Az irodalmi ikonográfiái gyűjtemény egy-egy adata önálló kartonlapon helyezkedik el, két alkotórésze egy kép: (csak akkor hiányozhat, ha az eredeti is elveszett) fényképreprodukció vagy gépi másolat (a gyűjtemény létrehozásakor ajánlatos egy gyorsmásoló automata beszerzése, de egyes feladatok megoldására a xeroxgép is alkalmas lehet); és egy adat: a képen szereplő ábrázolás eredeti példányának lelőhelye, az eredeti készítője, a készítés időpontja, az ábrázolás technikája, mérete, anyaga stb., címleíráshoz hasonló módon, végül az adat forráshelye és az adatgyűjtő kézjegye. E Jcaríonsorhoz mutatórendszer kapcsolódik az irodalmi személy, ill. tárgy szerint, hely, műalkotásoknál művész, fotográfus stb. szerint. Az ikonográfiái gyűjteményt e kartonok és mutatók alkotják, mögötte mütárgyhalmaz nincs. A múzeum tulajdonában lévő megfelelő ábrázolásoknak a képzőművészeti, ill. fotógyűjteményben a helyük, értelemszerűen gyakran a múzeum könyvtárában (könyv-, folyóirat-, nyomtatványtár), illetőleg a kézirattárban találhatók. Az ikonográfiái karton ilyen esetben