Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Művészeti tár - W. Somogyi Ágnes: Ikonográfiái gyűjtemény a Petőfi Irodalmi Múzeumban

éppúgy utal a lelőhelyre és szakleltári számra, mint külső gyűjtemények leltári számaira vagy magántulajdonosok lakcímére. Egy-egy lelőhely adatanyagát egyszerre kell a reális mértékig feldolgozni, az áttekintett lelőhelyekről pedig kontrollkatalógust kell vezetni. A kontrollkatalógus adatlapjai a lelőhely minden fontos adatát közlik (közgyűjtemény címe, telefonszáma, osztályvezető neve, levelezésre vonatkozó ügyiratszám stb., magántulajdonos megfelelő adatai, jogi helyzete stb., könyv és folyóirat esetén a kutatás helyéül szolgáló könyvtár adatai és még a feldolgozott példány jelzete is), és az adatgyűjtő jelentését arról, hogy a kérdéses helyen található teljes adatanyag mi volt (pl. kinek a hagyatéka), abból mit használt és minek a feldolgozásától tekintett esetleg el (pl. családi képek). A gyűjtemény kialakításakor elsősorban a múzeum (de nem a múzeumban az adott időben dolgozók) saját szükségleteit kell szem előtt tartani. Át kell tekinteni az intézmény távlati kiállítási tervét, és mindenekelőtt az e terv által felvetett ikonográfiái problémákat kell megoldani. Az ikonográfusi munka azonban csak akkor hatékony és pontos, ha tervszerűen halad, ezért már kezdetben legalább 8—10 főnek kell munkaideje egy részében a feladat megoldásán munkálkodnia. A fényképezési, gépi másolási és gépírási kapacitás biztosításának meg kell előznie a gyűjtés megindítását, és a gyűjtemény, mint múzeumi szolgáltatás, csak akkor nyitható meg, ha már mintegy tízezer jól választott adattal rendelkezik. Ennek beszerzésére és a folyamatos adatgyűjtésre a két fő fotográfus (egy riporter és egy, részben gépi másolással is helyettesíthető munkát végző reprodukáló) és két fő gépíró mellett 4—5 fő adatgyűjtő egyetemi hallgató foglalkoztatása látszik célszerűnek egy múzeumi tudományos dolgozó irányításával. Egyszerűsíti a munkát, ha az ikonográfiái gyűjtemény a fotógyűjtemény mellett jöhet létre, mert így az adattári lapokat nem kell leltárba jegyezni, csak a megfelelő fényképnegatívokat bejegyezni a fotógyűjtemény leltárkönyvébe. A gyűjtés körét és a gyűjtőhelyek sorrendjét nyilvánvalóan az adattár kezelője, a múzeum tudományos kollektívája és gyakorlati szempontok fogják meghatározni. Magyar viszonyok között ebből a szempontból az alábbi lehetőségek fontolóra vétele látszik célszerűnek: A) közgyűjtemények: múzeumok, írószövetség, MTI, lapszerkesztőségek és archívumaik, Televízió, Filmtudományi Intézet, Fotóművész Szövetség, könyvkiadók, Emlékműfelügyelőség, Országos Műemléki Felügyelőség, akadémiai intézmények, lexikonszerkesztőségek, könyvanyag (elsősorban topográfiai és biográfiai művek) és folyóiratanyag; — B) magánszemélyek: írók, irodalomtörténészek, fotográfusok, képzőművészek és mindezek örökösei stb. Az ikonográfiái adattár megnyitása legnagyobb mértékben a fotógyűjtemény szerzeményezését befolyásolná, bár egészséges fejlődése csak a múzeum egészének működésével korrelációban képzelhető el. Feltétlenül kooperálnia kell azonban a fényképgyűjtéssel az irodalmi emlékhelyek, motívumok (természeti képek, városképek, tárgyak, figurák, miliő) megörökítésében, az irodalmi illusztrációhoz legközelebb álló fotográfiai feladatoknak megbízás vagy pályázat útján történő megoldásában. A múzeum tevékenysége során az ikonográfiái adatok tömege vetődik fel — célszerű mindezeket egy helyütt tárolni, lehetővé téve, hogy egymástól térben vagy időben távol felmerülő, de összetartozó, egymásra hatni képes adatok találkozzanak.