Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)
Illés László: Gyűjtemény — tudományos munka — közművelődés
ILLÉS LÁSZLÓ GYŰJTEMÉNY — TUDOMÁNYOS MUNKAKÖZMŰVELÖD ÉS Az irodalmi muzeológia iránti figyelemteljes érdeklődés túlmutat a Petőfi Irodalmi Múzeum tevékenységén; az intézményi munkát elemezve a tágasabb szakma a közművelődés egyik fontos hivatása: az irodalmi kultúra terjesztése és elmélyítése bonyolult folyamatait tekintheti át. Maga az a tény, hogy ily sokszínű intézményi hálózatot képviselnek a konferencia vendégei, jelzi azt is: mennyire szerteágazó, összefüggéseiben gazdag, de elvi felfejtésében éppen ezért nem könnyű kérdésekről lesz szó tanácskozásunkon. Azt reméljük, hogy az előadások, a korreferátumok, a hozzájuk kapcsolódó vita előreviszi az irodalmi muzeológia ügyét, átvilágítja a gyakorlat eddig gyűjtött tapasztalatait, segít tisztázni vitatott elvi kérdéseket, s így kollektív gondolkodásunk eredményeképpen, ha szerény adalékkal is, de hozzájárulhatunk az egyetemes magyar múzeumügy szolgálatához. A Petőfi Irodalmi Múzeum 1974 tavaszán érkezik fennállásának 20. évfordulójához. Ezt az évfordulót munkával kívánjuk megünnepelni, a saját tevékenységünkről folytatott elmélkedéssel. Indokolt szerénységből is tesszük ezt, hiszen minden eddigi értékes kezdemény ellenére úgy érezzük, hogy az irodalmi muzeológia hazánkban ezután kezd még érett korba lépni, s ehhez nagy szüksége van az elmúlt évek gyakorlati munkájából levont elvi tanulságok összegezésére, ezek szembesítésére az utóbbi években rohamosan fejlődő közművelődési szféra sok problémájával. A mi munkánkra is érvényes korunk általános jellemzője, hogy ti. az információáradattal közvetített tudásanyag terjedelmének és minőségének gyorsított ütemben kell változnia, növekednie; ma már lehetetlen bármely szakmában egyszer elsajátított készségekkel végighaladni egy egész életpályán. A MŰZEUM ALAPJA — A GYŰJTEMÉNY Mint ismeretes, az irodalmi múzeumok szocialista típusa egészen fiatal képződmény, szinte valamennyi népi demokratikus országban az ötvenes évek elején alapították őket. Ha arra gondolunk, hogy maga a múzeum mint intézmény újabbkori történetét a francia forradalom 1793-as közgyűjtemény-alapító rendelkezésétől számítjuk, s tudjuk, hogy az elmúlt század a szakosodás és a nagy gyűjtemények pozitivista indítékú felhalmozásának kora volt, s a részben máig élő első, jelentős múzeumi szaklapok (Angliában és Németországban) a századfordulón indultak, s hogy az utóbbi évtizedekben a muzeológiai szakirodalom gyors ütemben bontakozott ki, akkor azt is látnunk kell nyomban, hogy az irodalmi múzeumok olyan időszakaszban létesültek és léteznek jelenleg, amely részben nagy értékű ismeretanyagot kapott örökül az általános muzeológiai szakmától, de ez nem volt az irodalmi muzeológiára specializálva, másrészt viszont kérdőjelek sokasága rajzolódik fel ma egyáltalán a múzeumi tevékeny- 7
