Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Kézirattár - Taxner Ernő: Kézirattári kérdések

tartozhatnak annak egyik vagy másik tételéhez.) Megoldhatatlannak látszik viszont a hagyatékok érintkezéséből adódó kérdés, hiszen szinte eldönthetetlen, hogy melyik hagyatékot bontsuk meg a másik komplex egysége kedvéért. Ha pedig a korábban elméletileg elképzelt egységről már ilyen nehézségek miatt is le kell mondanunk, nem sok értelme lenne a komplexitás másik oldalához ragaszkodni. Vagyis a muzeológiai feladatkörön belül meg kell maradnunk az egyes gyűjtemények szétválasztásánál, még akkor is, ha időnként nehézségeket okoz annak eldöntése, hová soroljuk a kérdéses — bizonyos értelemben pl. kéziratjellegű — anyagot. Véleményem szerint múzeumban, ahol az egyes gyűjtemények katalogizálási elve alapvetően azonos, a kérdés utalókartonokkal (és lehetőleg másolatokkal) megoldható. A hagyaték komplex egységének elvét talán úgy menthetjük meg, ha a különböző gyűjteményekben őrzött és feldolgozott fontosabb hagyatékok tartalmát külön hagyatéki katalógusban mutatjuk ki. így a különböző gyűjteményeknek természetesen megmarad az abc-rendes katalógusa, amelynek egyes céduláin a hagyatékba tartozást is jelezzük. Ügy gondolom, ily módon megmenthetjük a tudományos kutatás számára a hagyatékok komplex egységét (a hagyaték alatt itt a szokásosnál tágabb fogalomkört, az író életének, munkásságának valamennyi hátramaradt tárgyszerű dokumentumát értve). Jó katalógusok birtokában ugyanis lényegesen csökken annak jelentősége, hogy a tárgyakat hol őrzik. A komplex egység megbontása körülményeink között a következőképpen történhet : 1. Könyvtárunk kialakít a maga sajátos gyűjtőkörén belül néhány különleges gyűjteményt: a) ahol legnagyobb íróink megmenthető könyvtárát lehetőleg teljes egészében megőrzi; b) ahol a jelentősebb írók könyvtárát legalábbis adatszerűen megőrzi (pl. könyvtárlisták formájában) ; c) ahol a kézirattárral együttműködve gyűjti, megőrzi és feldolgozza a hagyatékokhoz tartozó, illetve szórványszerűen előbukkanó dedikált és jegyzetelt könyveket; d) ahol a könyvborítókat és illusztrált könyveket külön gyűjti, illetve katalogizálja. 2. Művészeti tárunk országosan egyedülálló gyűjtőhelye és központja lehet: a) az ikonográfiának ; b) írók fényképes és képzőművészeti portréinak; c) a hagyatékhoz tartozó fényképes és rajzos anyagnak ; d) illusztrációknak és irodalmi vonatkozású képzőművészeti alkotásoknak; e) fényképes vagy rajzolt motívumgyűjteménynek ; f) irodalmi vonatkozású filmeknek. 3. Hangtárunk országosan egyedülálló gyűjtőhelye az írói hangoknak, emlékezéseknek, nyilatkozatoknak, irodalmi műsoroknak, esetleges munka-hangszalagoknak. 4. Dokumentációnk gyűjtheti és rendszerezheti a hagyatékokhoz tartozó újságkivágat és aprónyomtatványok mellett a többi irodalmi vonatkozású dokumentációs anyagot, pl. a sajtófigyelő anyagát. 5. Az írói relikviákat — országosan egyedül — relikviatárunk gyűjti, tevékenységébe beleértve az apró használati tárgyak, bútorok gyűjtésétől a lakások, házak számontartásáig, gondozásáig a teljes fogalomkört.