Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Kézirattár - Taxner Ernő: Kézirattári kérdések

a mi kézirattárainknál tágabb és szűkebb fogalom. Tágabb, mert a szorosan vett kéziratokon kívül nagyobb figyelmet szentel egyéb irodalmi vonatkozású írásanyagnak s esetenként írói hagyatékok más tételeinek is; szűkebb, mert nem foglalkozik a régi kéziratos irodalommal (így a kódexekkel sem), gyűjtőérdeklődése a XVIII. század végén, a XIX. század elején kezdődik. Az irodalmi archívum a kéziratokon kívül gyűjti az írók személyére vonatkozó és műveikkel kapcsolatos írott, nyomtatott, fényképes, hangdokumentumokat, művészi alkotásokat (képeket, illusztrációkat, érmeket, szobrokat), mindenfajta relikviát. A MÜZEUM KÉZIRATTÁRI GYŰJTEMÉNYÉNEK KIALAKULÁSA A Petőfi Irodalmi Múzeum története abban tér el alapvetően a legtöbb országos múzeum történetétől, hogy nem már meglevő — és számottevő — gyűjtemények ápolására, azaz gyűjtés útján történő továbbfejlesztésére, megőrzésére, tudományos feltárására, illetve ezekre épülő — közművelődést szolgáló — kiállítási-népművelési munka végzésére hívták létre. Múzeumunk a Petőfi Társaság gyűjteményéből nőtt ki. Ez a többre hivatott társadalmi szervezet 1876. január elsején alakult meg a Petőfi-kultusz terjesztésének és a magyar szépirodalom művelésének célkitűzésével. Ebből az igen szerteágazó kettős feladatból kezdettől fogva az utóbbi került jobban előtérbe. Kéziratok, kiadások, relikviák gyűjtése ugyan már a Petőfi Társaság első évtizedében megkezdődött, de nagyobb 'endületet csak 1899-től vett, amikor Kéry Gyula megbízást kapott a módszeres gyűjtésre. A társaság gyűjteménye 1907 elején talált otthonra, amikor országos gyűjtés eredményeként megvásárolták Feszty Árpád Bajza utcai házát, ahol Jókai Mór is lakott egy ideig, s ahol az ő hagyatékának relikviáit is őrizték. Árulkodó évszámok ezek: a Petőfi Társaság közel harminc, a szervezett hagyatékgyűjtés éppen Ötven, a Petőfi Múzeumnak is nevezett Petőfi-ház majd hatvan évvel a költő halála után jött létre. Ez — az ismert történelmi események figyelembevételével — önmagában magyarázatot adhat arra, miért veszett el Petőfi irodalmi hagyatékának jelentős része, s a megmentett anyag nagyobb része is miért került más közgyűjteménybe. Magyarázatunkat még azzal a politikai motívummal egészíthetjük ki, hogy a Petőfi Társaság élén — Jókai Mór halála után — nagyrészt a költő igazi szellemétől olyan idegen egyéniségek álltak, mint Herczeg Ferenc, Pékár Gyula, Császár Elemér és mások. A Petőfi Irodalmi Múzeum azonban már az első elképzelések szerint sem kizárólag Petőfi, hanem rajta kívül még néhány más, nagy író emlékét hivatott szolgálni. Voltaképpen azonban sohasem határozták meg, kik legyenek a kiválasztottak, s a múzeum lassan egyes írók múzeuma helyett a magyar irodalom országos múzeuma lett. Olyan feladatot vállalt ezzel magára, amit eredetileg a Nemzeti Múzeum, majd a belőle kivált — mai nevén — Országos Széchényi Könyvtár töltött be. A hivatásnak megfelelő betöltését szolgáló gyűjtemény azonban az OSzK keretében maradt. A Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár azonban sohasem vállalta az irodalmi múzeum teljes feladatkörét, ilyen jellegű tevékenysége csak az irodalmi hagyatékok kéziratos, kisebb mértékben fényképes, valamint könyvjellegű részére szorítkozott. Az irodalmi muzeológia kultúrpolitikai feladatainak elvi tisztázatlansága miatt a Petőfi Irodalmi Múzeum csak fokozatosan jött rá, milyen tevékenységeket kell vállal-