Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Kézirattár - Taxner Ernő: Kézirattári kérdések

A kézirattárak jelentősége a modern értelemben vett irodalomtudomány és a különféle társadalomtudományok kibontakozásával és azzal dialektikus összhangban alakult ki. Részben a textológiának, részben az irodalomtörténetírásnak van szüksége a kézirattárakra, egyfelől a hívebb (kritikai) kiadásokhoz, másfelől, hogy a nyomtatásban megjelent művekből hiányzó fejlődési szakaszokat, egyes mozzanatokat tisztázhasson. Ilyen tisztázó-feltáró munkát gyakran kell végezni a nemzeti irodalomtörténet egyes kérdéseire vonatkozóan ugyanúgy, akárcsak egyes írók életrajzával, művészi fejlődésének történetével kapcsolatban. Az irodalomtörténet-írás igénye egyaránt vonatkozik művek kézirataira, valamint a kor, az író származásának és élete művé nem szervezett dokumentumaira, nem nyomtatásra szánt írásaira (leveleiben, emlékezéseiben, feljegyzéseiben, jegyzeteiben) kifejtett, illetve tükröződő gondolataira, közléseire, kétségeire, állásfoglalásaira, valamint egyes műveinek önszántából, avagy külső hatásra készített szövegváltozásaira. A nemzeti kéziratkincs gyűjtésének, megőrzésének, tudományos felhasználásának ügye minden országban a társadalmi-gazdasági fejlődés adott helyzetének függvénye. Fejlettebb és gazdagabb országok több, elmaradottabb és szegényebb népek kevesebb figyelmet és gondot fordítottak rá. Osztálytársadalomban ez a kérdés is az egymástól elszigetelten dolgozó intézmények, könyvtárak „magánügye". Nem véletlen tehát, hogy napjainkban, amikor minden fejlettebb országban egyre nagyobb fontosságot tulajdonítanak a nemzeti À PETŐFI IRODALMI MÚZEUM KÉZIRATTÁRÁNAK OLVASÓSZOBA JA (BALAS MIKLÓS FELVÉTELE)