Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - Vargha Kálmán: Múzeum és bibliográfia

zések nélkül vágtak bele az egykori szerkesztők az erejüket meghaladó feladatba. Örvendetes gyarapodása ennek a sorozatnak az a füzet, amely a Munkások Újsága, a Forradalom és az Arany Trombita repertóriumait adja közre, Illés Ilona gondozásában. A B-sorozatban ezt követően újabb repertóriumok láttak napvilágot: Lakatos Éva: Magyar írás (1921—1927), Kendéné Palágyi Erzsébet: Szép Szó (1936—1939), Kálmán Lászlóné: Társadalmi Szemle (1931— 1933), Illés Ilona: A Tett (1925—1916), Ma (1916—1925), 2x2 (1922). A Petőfi Irodalmi Múzeum bibliográfiai sorozatai azért is látszanak sikeres vállalkozásoknak, mert frissek, mozgékonyak, gyakorlatilag szinte periodikus jellegűek. Ez vonatkozik a sorozat C-típusainak a füzeteire, Lukáts János munkájára is, amely a kötetekben hozzáférhető, magyar irodalomtörténeti tanulmányok bibliográfiáját tartalmazza. A gyors tájékoztatás hasznos funkcióját azért is emelném ki Lukáts János sorozatával kapcsolatban, mert amikor a C-sorozat füzeteit kézhez kaptuk, olyan vélemény is megfogalmazást nyert, hogy vajon van-e szerepe ennek a vállalkozásnak az Irodalomtudományi Intézet kézikönyvsorozata mellett. Én biztos vagyok abban, hogy ez a kiadványtípus is életképes, éppen füzetszerűsége, frissesége, könnyen kezelhetősége miatt, különösen addig, amíg a kilenckötetes kézikönyvsorozat teljes egészében meg nem jelenik, ez pedig előreláthatólag több mint egy évtizedet is igénybe vehet. Végül néhány szót szeretnék szólni a Petőfi Irodalmi Múzeum bibliográfiai füzeteinek D-sorozatáról, az első kiadások bibliográfiájáról, amelynek első két füzete Botka Ferenc szerkesztésében Csiky Gergelyig jutott el. S megjelenésre vár már a huszadik századi szocialista irodalom első kiadásainak bibliográfiája is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ma még fel sem tudjuk mérni ennek a vállalkozásnak igazi jelentőségét. Ha sikeresen befejeződik ez a sorozat, akkor végre kezünkben lesz az önálló szépirodalmi művek első kiadásainak szakszerű bibliográfiája 1712-től napjainkig bezárólag. Minden irodalomtörténész tudja, hogy eddig sok esetben milyen reménytelenül nehéz probléma volt sok neves írónk esetében is a lappangó, ifjúkori kötetek feltárása, sőt a művek puszta létének a tisztázása is. Az utolsó tíz évben még olyan rendkívül jelentős és fontos szerepet betöltő alkotók esetében is, mint Kosztolányi vagy Krúdy, korábban nem ismert fiatalkori kötetek felbukkanásáról adott hírt a szakirodalom. Botka Ferenc sorozata nemcsak rendet teremt abban a dzsungelszerű állapotban, amely még ma is tapasztalható könyvtáraink katalógusaiban, de bizonyára elfelejtett, lappangó és eddig ismeretlen művek létét is felfedi. Néhány éven belül a Petőfi Irodalmi Múzeum bibliográfiai sorozatai nélkülözhetetlen segédkönyvei lesznek napi kutatómunkánknak, de minden bizonnyal az olvasóközönség szélesebb rétegeihez is eljutnak. Nem egy közülük ezenfelül nagyobb távlatokat is jelez. Botka Ferenc bibliográfiája bizonyára beépül majd egy később létrejövő, a jelenleginél sokkal korszerűbb irodalmi lexikonba, a magyar folyóiratok bibliográfiája pedig, támaszkodva a folyóiratrepertóriumok anyagára, máris egy megvalósítandó magyar folyóirat-történeti lexikon arányait sejteti.