Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - Vargha Kálmán: Múzeum és bibliográfia

a regényeket, a versesköteteket, az almanachokat, az antológiákat, a színházakban bemutatott drámai alkotásokat, de a múlt század második felének, vagy még inkább a huszadik század irodalomtörténetének szintézise nem fejleszthető tovább a folyóiratok, irodalmi lapok és a sajtó irodalmi rovatainak alapos feldolgozása nélkül. Könnyelmű fikció volna azt feltételezni, hogy minden, ami fontos, értékes, jelentős írás valaha irodalmi folyóiratokban, hetilapokban, napilapokban megjelent, az később törvényszerűen az írók köteteiben is újra kiadásra került. Olyan kimagasló jelentőségű írók, mint Ady, Kosztolányi, Móricz vagy Nagy Lajos elszórt műveiből megjelent posztumusz kötetek bizonyítják, hogy még az ő esetükben sem ez a helyzet. Lakatos Éva bibliográfiája a periodikumok részletes leírása után a folyóiratok túlnyomó többségének esetében, időrendi tagolásban a nevezetesebb munkatársak névsorát is közli. így a legfontosabb irodalmi folyóiratokról rendkívül szemléletes, a szakember számára is nagyon sok meglepetést nyújtó keresztmetszeteket ad, amelyek alapján a bibliográfiában való pár perces tájékozódás során már fontos következtetéseket lehet levonni az egyes folyóiratok irányára, szemléletére, színvonalára vonatkozóan. Az új bibliográfia hívja fel pl. a figyelmet az 1903-as Előre c. lapra, amelyben Balázs Béla, Csizmadia Sándor, Erdős Renée, Juhász Gyula írásai jelentek meg, hasonlóképpen az 191 l-es Aurórára, amelynek munkatársai között Balázs Béla, Bartók, Kosztolányi, Lesznai Anna szerepelt, a Berlini Magyar Revue-re, amely Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Móricz írásait közölte, az 1921-ben megjelent Dunántúli Kultúrára Cholnoky László, Heltai, Nagy Lajos, Somlyó Zoltán műveivel. A szembeötlő felfedezéseken túl is vannak nagyon fontos tanulságai a bibliográfiának. Felhívja a figyelmet arra, hogy például a századforduló irodalmának a történetéhez távolról sem elégséges folyóirattörténeti vonatkozásban sem, hogy ha feltárjuk A Hét történetét (bár már feltártuk volna!) — nem mehetünk el figyelem nélkül a közepes színvonalú, vagy éppen a retrográd ízlést képviselő folyóiratok mellett sem, mert sok esetben azokban is szerepeltek nagyon jelentős és progresszív írók. Hasonló okok miatt érdemelnek az eddiginél sokkal több figyelmet a felekezeti lapok is, továbbá az ifjúsági közlönyök, diáklapok, a múlt századi divatlapok, valamint az élclapok is. Egészében elmondható a Magyar Irodalmi Folyóiratok bibliográfiájáról, hogy remélhetőleg serkentőleg fog hatni az irodalomtörténeti érdeklődésű sajtótörténeti kutatások további alakulására. A Petőfi Irodalmi Múzeum bibliográfiai füzeteinek B-sorozata már ezt a feltételezést igazolja. Az első füzet, Kálmán Lászlóné munkájának eredményeként, Kassák két folyóiratának, a Dokumentumnak és a Munkának a repertóriumát közli. Ezzel a vállalkozással kapcsolatban is elmondhatnánk, hogy nem sok hasonló kezdeményezés van e kísérlet mögött. De ehelyett inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen jó gyakorlati érzék vezette a múzeum bibliográfiai osztályát, amikor éppen ezt a két folyóiratot választotta ki feldolgozásra. Nemcsak arról van szó, hogy a Dokumentum is, a Munka is fontos szerepet játszott a két világháború közötti magyar irodalom életében, hanem arról a nagyon gyakorlati szempontról is, hogy első kísérletként olyan periodikum került be a sorozatba, amelynek a repertóriumi anyaga nem felmérhetetlenül nagy terjedelmű. Annak, hogy van egy tetemes költségek árán. 1959-ben kiadott, elhibázott Nyugat-repertóriumunk, amely megjelenése után annyi jogos kritikát váltott ki, annak egyik oka éppen az, hogy józan kísérlete-