Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - Vargha Kálmán: Múzeum és bibliográfia

VARGHA KÁLMÁN: MÜZEUM ÉS BIBLIOGRÁFIA A véletlen hozta úgy, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Irodalomtudományi Intézet bibliográfiai sorozata szinte egyszerre, mind a kettő 1972-ben indult. De az már nem véletlen, hogy a két vállalkozás, a magyar irodalomtörténet bibliográfiája, amelynek az intézet a gazdája és a múzeum által indított bibliográfiai füzetsorozat szerencsésen kiegészíti egymást. Az irodalmi bibliográfiák két szélső típusát képviseli a két vállalkozás, de ez a távolság csak igazolja azt a tényt, hogy szükség van mind a kettőre, az egyik távolról sem pótolja a másikat. Amikor a Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete a kilenckötetes bibliográfiai kézikönyv kiadását határozta el, az a szándék érvényesült, hogy egy nagyméretű bibliográfiai szintézisben hozzuk össze mindazt, amit a magyar irodalomtudomány a magyar irodalomtörténet kutatásának keretein belül a tudományág kezdeteitől 1970-ig bezárólag létrehozott. A Petőfi Irodalmi Múzeum sorozatai pedig — úgy gondolom — a mozgékony, gyors információ szerepére vállalkoznak és egy-egy témakör alapos bibliográfiai feltárására. Eddig négy különböző sorozat indult meg, a jelentőségük szerint való rangsorolás elég nehéz feladat volna, mert mind a négy rendkívül fontos kísérlet, mind a négy típusról el lehetne mondani, hogy bár évekkel, vagy évtizedekkel ezelőtt megindultak volna, akkor sokkal megalapozottabb lehetne napi irodalomtörténeti kutatómunkánk. Az A betűvel jelzett sorozat, amely Lakatos Éva munkája, a magyar irodalmi folyóiratok feldolgozását tartalmazza. A Magyar Irodalmi Folyóiratok c. sorozat jelentőségét elsősorban az jelzi, hogy a különböző periódusokat átfogó, vagy bizonyos tájegységek hírlapirodalmát feldolgozó sajtóbibliográfiák után ez a sorozat tesz elsőként kísérletet arra, hogy a magyar irodalmi-irodalomtudományi-irodalomtörténeti időszaki kiadványok teljes jegyzéke és alapos leírása létrejöjjön a felvilágosodás korától 1944-ig bezárólag. Az eddig megjelent füzetek alapján is nyilvánvaló, hogy a sorozat sok éves szívós gyűjtőmunka alapján hatalmas információtömeget bocsát a szakember és minden érdeklődő rendelkezésére. Legfrissebb lexikális forrásunk, a tíz évvel ezelőtt megjelent Magyar Irodalmi Lexikon A-tól E-ig, 24 olyan irodalmi folyóiratot mutat be, amely 1945 előtt indult, ezzel szemben a Lakatos Éva szerkesztésében megjelent első két füzet szintén A-tól E-ig eljutva 282 orgánumról ad részletes leírást. Az első füzet bevezetője megállapítja, hogy a tudományos kutatásban egyre általánosabbá válik a felismerés, hogy a társadalomtudományok egyik legfontosabb forrásanyagát éppen a periodikumok adják. Ezt a tételt az irodalomtörténeti kutatásokra vonatkoztatva úgy fogalmazhatjuk meg, hogy irodalmi folyóirataink analízise nélkül csak a téves következtetések és bizonytalan hipotézisek számát gyarapíthatjuk. A múlt század közepéig úgy-ahogy elboldo32 gulhat a kutató oly módon, ha számba veszi a vizsgált korszak könyvtermését,