Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - Botka Ferenc: Könyvtár és irodalmi muzeológia

óvásra, restaurálásra váró anyagok mennyisége viszont évről évre nő, mert a köttetésre és restaurálásra szánt összeg legfeljebb csak a kurrens anyagok rendbetételére elegendő. A megoldást csak egy önálló restaurátor- és könyvkötőműhely berendezése hozza meg, amelyet korszerű másológéppel kell kombinálnunk. Az állományvédelem részeként fogjuk fel raktározási gondjainkat is. Az olvasóterem galériáját, a folyóirat- és az ún. vasterem polcainak folyómétereit összeadva: könyvtárunk rakterűidének hosszát 800 méterben határozhatjuk meg. Ebből már csak 10—15 méter szabad. Már másfél évvel ezelőtt is hasonló volt a helyzet; ekkor úgy tudtunk gondjainkon segíteni, hogy fapolcokat állítottunk be a folyóiratterembe. Mára azonban azok is megteltek már. A raktározás helyzetét a Múzeumi Főosztály nagyvonalú gesztusa oldotta meg, amely lehetővé teszi egy korszerű tömörraktár létesítését a hangtár jelenlegi földszinti helyiségeiben. A tervek szerint az új létesítménnyel könyvtárunk 1200 folyóméter rakterületet nyer. Tekintetbe véve gyarapodásunk jelenlegi ütemét (évente hozzávetőlegesen 2500 kötet = 70-80 folyóméter), ez a beruházás másfél évtizedre megoldja a raktározás kérdéseit. A tömörraktár építése előreláthatólag 1975 végén megkezdődik. A tömörraktár felépítése után ki tudjuk alakítani olvasótermünk végleges képét. A közelmúltban sikerült elválasztani egymástól az olvasótermet és a raktárakat, s ugyancsak sikerült megszüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy az osztálynak több bejárata legyen. A könyvtár térbeli elhelyezése azonban csak az olvasóterem korszerű igényeknek megfelelő kialakításával tekinthető megoldottnak. Az előttünk álló feladatok közé kell sorolnunk a feldolgozás problémakörét is. A könyvek rendezése folyamán kiderült, hogy számos hagyaték, így pl. Bálint Györgyé, Bölöni Györgyé, Gellért Oszkáré és Vázsonyi Vilmosé, amelyek megvásárlása már hosszú évekkel ezelőtt megtörtént, gyakorlatilag még feldolgozatlan. Leltári naplózásukat ugyan elvégezték, de katalóguscédulák még nem készültek róluk. E restanciák felszámolását nagyrészt már elvégeztük, de előttünk áll még egész állományunk revíziója. A könyvek legutolsó — részleges •— leltári ellenőrzése 1964-ben történt, a folyóiratok terén mindeddig még semmilyen revíziót nem végeztek. Az előttünk álló revízió során egyúttal katalógusainkat is ellenőriznünk kell. Mindenekelőtt a betűrendes katalógust, hiszen elsősorban ennek alapján kell kialakítanunk későbbi szakkatalógusunkat. A korábbiakban történt már kísérlet ez irányban: az ETO szakrendszere alapján építettek fel egy katalógust. Ennek fenntartására azonban nincsenek lehetőségeink, s ezért nem folytatjuk. Állományunk 70 százaléka szépirodalom. Ennek szakozása felesleges. A fennmaradó 30 százalék szakrendszerbe foglalása viszont sürgető és szükséges. Megvalósítását — tárgyszó-katalógus formájában — a revízió elvégzése után napirendre kell tűznünk. Mindez azonban személyi ellátottságunkkal is összefügg, ami csak részben mondható megfelelőnek. Jelenleg az osztályvezetőn kívül két egyetemi végzettségű könyvtáros és két középfokú végzettségű munkatárs, valamint egy szerződéses állományban lévő gyakornok dolgozik a könyvtárban. A könyv- és folyóirat-állomány jelenleg 40 000 egységből áll, ehhez járul a kisebb volumenű aprónyomtatvány és gépiratgyűjtemény, valamint a sajtókivágatok. A fenti állományhoz képest az ellátottság kielégítőnek mondható; nem több és nem kevesebb, mint más, hasonló jellegű tudományos szakkönyvtárban.