Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

III. AZ IRODALMI MÚZEUM TUDOMÁNYOS MUNKÁJA ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI - Csaplár Ferenc: Tudományos kutatómunka a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Az irodalmi muzeológiával kapcsolatos elméleti kutatások vontatottan haladtak, noha már kezdetben nyilvánvalóvá vált, hogy egy komplex irodalmi muzeológia megalkotása, a minden egyes problémára kiterjedő elméleti alapvetés nélkül az intézmény nem láthatja el színvonalasan napi népművelő feladatait, nem fejlesztheti eredményesen saját belső struktúráját sem. Az összefoglaló, szintézist teremtő munka elvégzésének halogatása magában véve azért is hiba volt, mert már a 60-as évek közepétől kezdve rendelkezésre állottak azok a tapasztalatok, melyek birtokában kísérletet lehetett volna tenni a komplex irodalmi muzeológia rendszerének teljes kidolgozására. Az irodalomtörténeti kutatómunka 1959-ben indult meg. A múzeum akkori vezetői a nagy forradalmár írók, Petőfi, Ady és József Attila életművével kapcsolatos kutatásokat jelölték meg legfontosabb teendőnek. Ez a célkitűzés az irodalomtudomány akkori feladatait, a művelődéspolitikai koncepciót, a múzeum szerzeményezési, gyűjteményezési és kiállítási lehetőségeit illetően szerencsés volt, s azt a helyes elképzelést tükrözte, hogy az intézmény irodalmi életünk aktív résztvevője és formálója legyen. A kitűzött feladat az irodalomtörténeti kutatások vonatkozásában azonban meghaladta a múzeum tudományos kapacitását, annál is inkább, mivel a cél kitűzését nem követte az ezzel összhangban álló következetes káderfejlesztési munka. A szándékok és a lehetőségek szükségszerűen elváltak egymástól. A múzeum ennek a nagy programnak a vállalásával eleve erőinek szétforgácsolására s jórészt a filológiai aprómunkáknál való megrekedésre ítélte önmagát. A munkatársaknak Petőfi, Ady és József Attila életművével kapcsolatos kutatásaiban többnyire az adat- és dokumentumközlés dominált. Ez az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején elengedhetetlen fontosságú munka volt, hisz az irodalomtudomány csak ennek elvégzése után foghatott hozzá a három életmű összefoglaló irodalomtörténeti elemzéséhez és értékeléséhez. A kezdettől fogva a múzeumban dolgozó V. Nyilassy Vilma részt vett a Petőfi-kritikai kiadás munkálataiban, s a Petőfi-kézirattári anyagból jelentős dolgozatokat publikált, melyek részeivé váltak a fellendülő Petőfi-filológiának. Az Ady-életműre vonatkozó kutatások első eredményei szintén új adatok, dokumentumok voltak. Sára Péter részt vett a biográfiai problémák tisztázásában, majd kísérletet tett arra, hogy felmutassa azokat a rokon vonásokat, melyek Adyt Petőfihez kapcsolják, vagy melyek Adynak Juhász Gyulára és József Attilára tett hatását bizonyítják. A 60-as évek közepétől a múzeum Vezér Erzsébet révén a kritikai kiadás munkálataiba is bekapcsolódott. A József Attila-kutatás alapja a múzeum kézirattárában lévő gazdag különgyűjtemény volt. Szántó Judit és Fehér Erzsébet a költő ismeretlen kéziratait és verstöredékeit tették közzé. A múzeum gondozásában jelent meg öt, tudományos és népművelési szempontból egyaránt fontos dokumentumgyűjtemény, az Arany János-képeskönyv, melyet Keresztúry Dezső, V. Nyilassy Vilma és Illés Lászlóné, az Ady-képeskönyv, melyet Sára Péter és Pölöskei Ferencné, a József Attilaképeskönyv, melyet Szántó Judit, a Radnóti-képeskönyv, melyet Baróti Dezső és a Mikszáth-képeskönyv, melyet Bisztray Gyula állított össze és rendezett sajtó alá. A 60-as évek közepén a magyar irodalomtudomány a filológiai előmunkálatok elvégzése után vagy azokkal párhuzamosan hozzáfogott három nagy írónk életművének irodalomtörténeti értékeléséhez, nagyszabású monografikus feldolgozásához. Ebben a munkában a múzeum kutatógárdája már csak Ady vonatkozásában tudott részt venni. Vezér Erzsébet az Arcok és vallomások c. sorozat részére kötetet állított össze Adyról, majd számos résztanulmány után Ady élete