Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - Botka Ferenc: Könyvtár és irodalmi muzeológia

b) Állományvédelem Az a körülmény, hogy gyűjteményünk bármelyik darabja potenciálisan egyúttal kiállítási tárgy is lehet, fokozott mértékben veti fel az állományvédelem kérdéseit. Üj kiadványaink esetében az állományvédelem már a beszerzésnél kezdődik. Olyan példányokat szabad csak átvennünk, amelyek tiszták, teljesen épek. Biztonság kedvéért a szerzeményezőnek a kollacionálást is el kell végeznie, hiszen nem ritka, hogy a kereskedelemben nyomdahibás példány is forgalomba kerül. Különös gonddal kell őriznünk a könyvek képzőművészeti megformálását: a borítólapokat, borítófedeleket, táblákat, illusztrációkat. A borítólapok megóvása érdekében, azokat újabban levesszük a kötetekről s külön dobozokban tároljuk. Az állományvédelem kérdései a korábban megjelent, fűzött kötetek megőrzésekor vetődnek fel a legélesebben, s különösen a XX. század első felében megjelent könyveket illetően. A századfordulót követő időszak könyvkiadása ugyanis igen romlandó anyaggal dolgozott. Mind a könyvek papíranyaga, mind pedig a borítófedelek megformálása nagyon gyenge; csak rövid lejáratú használattal számolt. Különösen vonatkozik ez a 10-es, 20-as és 30-as években készült fűzött példányokra. A legtöbb problémát e téren a borítófedelek hiánya okozza. A korábbi könyvtári gyakorlat ugyanis az volt, hogy a köttetés alkalmával a borítófedeleket egyszerűen eldobták. A még kötetlenül maradt példányainkat eredeti állagukban kell konzerválnunk, úgy, hogy köttetés esetén a borítófedelet is megőrizzük. A legcélszerűbbnek azonban az a gyakorlat látszik, amely a fűzött kiadványokat tokokban tárolja; ez a viszonylag olcsóbb megoldás ugyanakkor praktikusabb is, hiszen még a kötésnél is jobban véd a porlás és porosodás ellen. Azon első kiadásokból, amelyek borítófedél nélkül vannak meg csak állományunkban, igyekeznünk kell új, teljes másodpéldányt beszerezni. Folyóirat-állományunk teljes évfolyamainak köttetése vége felé halad. Szórványszámainkat, másodpéldányainkat tékák védik a romlástól. A köttetések alkalmával itt is a legmesszebbmenőkig törekednünk kell a borítólapok és mellékletek megmentésére. Az 1900 előtti kiadványok szakszerű őrzése terén külön gond a régi kötések megóvása, restaurálása, illetve újraköttetése. Ezt csak szakember végezheti el, a legkorszerűbb konzerválási módszerek alkalmazásával. c) A feldolgozás speciális kérdései Állományunk feltárását az érvényben lévő címleírási és katalogizálási szabályok szerint végezzük, de ugyanakkor tekintettel kell lennünk a kiállítási gyakorlat igényeire és gyűjtőkörünk néhány sajátos vonására. Címleírásunk és katalógusunk egyik sajátossága — amely bizonyos mértékig eltér az általános könyvtári gyakorlattól —• az, hogy a megszokottnál jobban részletezi a kiadványok képzőművészeti vonatkozásait. így az illusztrátor személyén túlmenően feltünteti a borítófedél vagy borítólap készítőjének a nevét is. (A kettő ugyanis nem mindig azonos.) Címfelvételi gyakorlatunk további vonása, hogy minden esetben jelzi a kötetek provenienciáit : így az esetleges dedikációkat, vagy azt, hogy a kiadvány