Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - Botka Ferenc: Könyvtár és irodalmi muzeológia

milyen írói hagyatékból származik. Katalógusunk a dedikáló személye szerint és a dedikált kötet egykori tulajdonosa szerint is nyilvántartja állományunkat; s külön katalógusrészleg tartja nyilván az egyes írói hagyatékokat. 3. A KÖNYVTÁR JELENLEGI HELYZETE (ÁLLOMÁNY, SZERZEMÉNYEZÉS) Könyvtárunk törzsállományát az 1907-ben alapított Petőfi-háztól örököltük, amely megalakulása óta módszeresen gyűjtött minden Petőfire és Jókaira vonatkozó dokumentumot. Ez az anyag igen gazdag. Petőfi valamennyi első kiadású kötete megtalálható benne, némelyik három-négy példányban is. Ugyancsak fellelhető benne szinte minden olyan történettudományi és irodalomtörténeti munka, amely a reformkorral, 1848/49-cel s Petőfi, illetve Jókai alkotómunkásságával foglalkozik. E gyűjtemény megőrizte számunkra Jókai magánkönyvtárát is: mindazokat a kiadványokat, amelyek regényei forrásául szolgáltak, valamint Petőfi és Jókai műveinek legkülönbözőbb idegen nyelvű fordításköteteit. Amikor a Petőfi Irodalmi Múzeum 1954-ben megalakult, nyilvánvalóvá vált, hogy ez a rendkívül becses, de témájában ugyanakkor igen erősen körülhatárolt gyűjtemény nem tudja kielégíteni az intézmény megnövekedett igényeit. A múzeum előtt az a feladat állt, hogy kiállításain megmutassa irodalmunk haladó hagyományait, a reformkor irodalmát, majd három klasszikus, forradalmár költőnk: Petőfi, Ady és József Attila alkotómunkásságát. A könyvtárnak egyetlen évtizeden belül kellett beszereznie a meglehetősen szerteágazó és könyvészeti emlékekben gazdag korszakok dokumentációját. Kölcsey, Vörösmarty, Arany, Madách, Mikszáth, Ady, Móricz, József Attila első kiadású műveit, azokat a folyóiratokat, amelyekben alkotásaik megjelentek, s végül a rájuk vonatkozó irodalomtörténeti feldolgozásokat. A hatvanas években egész sor írói hagyaték is a múzeum tulajdonába került, így Bálint György, Bölöni György, Gellért Oszkár, Herczeg Ferenc, Keleti Artúr hagyatéka, az említettek gazdag könyvtárával. E szerzemények beáramlásával szinte ugrásszerűen megnőtt a könyvtár állománya. 1970 végén már több mint 30 ezer egységet számlált, s ugyanakkor választékában is jelentősen gazdagodott: ha hézagosan is, de képet tudott adni az utóbbi másfél század magyar irodalmáról. Ez a gyors felfutás figyelhető meg a gyűjtemény periodikumai terén is. A Petőfi-ház könyvtárában csak a Petőfi és Jókai alkotómunkásságával kapcsolatos sajtótermékek voltak képviselve. Így például az Athenaeum (1837— 1843), az Életképek (1844—1848), vagy a Jókai által szerkesztett lapok, a Délibáb (1853—54), a Hon (1863—1882), a Nemzet (1882—1899) — illetve a Petőfi Társaság orgánumai, a Koszorú (1879—1886), A Petőfi Társaság Lapja (1877—1878) stb. Az ötvenes és hatvanas évek során kellett igen intenzív szerzeményezéssel megvenni a kiállítások által bemutatott korszakok és írói oeuvre-ök „hátterét". Ekkor került könyvtárunk állományába például a Regélő (1833—1841), a Regélő Pesti Divatlap (1842—1844), a Koszorú (1863—1865), a Budapesti Szemle (1873— 1940), a Nyugat és a Magyar Csillag (1908—1944), a Szép Szó (1936—1939), a Tanú (1932—1936), a Válasz (1934—1949) s mindazok a főbb tudományos források: Egyetemes Philológiai Közlöny (1877—1948), Ethnographia (1890—), Irodalomtörténet (1812—), Irodalomtörténeti Közlemények (1890—), Magyar Könyvszemle (1876—), Magyar Nyelv (1905—), Magyar Nyelvőr (1872—), Századok