Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Irodalmi muzeológia az országban - Miklós Róbert: Az irodalmi emlékházak és a szakfelügyelet

Mindezeknek a feladatoknak teljesítéséhez természetesen olyan előfeltételek szükségesek, amelyek ma még alig vagy csupán nyomokban lelhetők fel. Melyek ezek az előfeltételek? 1. Az elkövetkezendő tervidőszakban arra kell rábírni a megyei múzeumi szervezetek vezetőit, illetve a megyei művelődési osztályokat, hogy azokban a megyékben, amelyekben egynél több emlékház vagy a megyei múzeum gondozásában tetemes irodalmi anyag van, irodalmi muzeológusi állást rendszeresítsenek. Lehetetlen az a helyzet, hogy míg Heves, Nógrád, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár megyékben szakképzett irodalmi muzeológus látja el a feladatot, addig Bács-Kiskun megyében, ahol jelenleg öt emlékház van, és előreláthatólag a közeljövőben újabb három alakul (Apostag: Nagy Lajos, Szabadszállás: József Attila, Kiskunfélegyháza: Petőfi), ne legyen irodalmi muzeológus. 2. Elképzelhető, hogy a megyék egy részében az irodalmi muzeológia nem tölti ki egy önálló muzeológus munkaidejét (pl.: Békés, Szolnok megye), ott arra kell törekedni, hogy vagy a legújabbkori történelemmel, vagy a helytörténettel, esetleg a néprajzzal foglalkozó muzeológus részfeladatként lássa el az irodalmi muzeológus feladatkörét. 3. Feltétlenül rendezni kell az emlékházak (csak az emlékházak) jogi helyzetét. Ezen a területen egészen sajátos birtokjogi problémák adódnak. Vannak emlékházaink magántulajdonban, járási és községi tulajdonban, de vannak egyéb szervek birtokában is. A gyakorlat azt bizonyította, hogy ott, ahol az emlékházak a megyei múzeumi szervezetek telekkönyvén szerepelnek, a megyei gondoskodás is alaposabb. Erre a rendezésre a jövő szempontjából van égetően szükség. Jelenleg ugyanis az a sajátos helyzet, hogy az emlékházak létesítése egy-egy muzeológus ambíciójához kötődik, fenntartása az illető hivatásszerű ügye. Ez vonatkozik tulajdonképpen arra az egész nemzedékre, amely az emlékházakat létrehozta. Ha a jogi — birtokjogi — helyzet rendezetlen marad, ezután a nemzedék után senki sem tekinti gondjának az emlékházakat. Abban az esetben viszont, ha az emlékházak a jövőben a megyei múzeumi szervezet telekkönyvén szerepelnek, akkor a megye annak fenntartásáról költségvetésileg is gondoskodik. Sajnos ma még vannak megyék, amelyek úgy tekintenek az emlékházakra, hogy azok kizárólag az országos múzeum ügyei, és csak kelletlenül vagy sehogy sem foglalkoznak velük; nyomban megváltozik azonban a helyzet, ha a megye magáénak tudja az emlékházat, a megyei szervezet keretében működik, alkalmazottai a megyei szervezet alkalmazottai (pl.: Nógrád, Heves, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun megye). 4. Bármennyire is terhes feladatnak tűnik, de a tapasztalat azt mutatta, hogy az irodalmi szakfelügyelő csak akkor végezheti eredménnyel munkáját, ha kiépíti kapcsolatait a megye, a járás, a város művelődésügyi vezetőivel, illetve szakelőadóival. Általában az a tapasztalatunk, hogy a megyei művelődési osztályoknak a múzeumüggyel megbízott előadói nincsenek kellőképpen tájékoztatva a megyén belüli múzeumi feladatokról. Szűkmarkúságuk — vonatkozik ez elsősorban az épületek felújítási, kiállítások berendezési költségeire — többnyire abból adódik, hogy maguk sem látják a feladat fontosságát, irodalmi múltunk tárgyi és írásos emlékei megőrzésének fontosságát. Amikor a szalkszentmártoni Petőfi-ház hosszú fáradozások árán emlékházzá alakult át, és nyilvánvalóvá lett annak kulturális, politikai, idegenforgalmi jelentősége, nyomban jelentkezett a járás teljes művelődésügyi apparátusa, és bejelentette azt az igényét, hogy Apostagon Nagy Lajos halálának 20. évfordulóján emlékházat akar létesíteni. Mindebből az következik, hogy az illetékes szakfelügyelőnek 219