Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)
II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Irodalmi muzeológia az országban - Miklós Róbert: Az irodalmi emlékházak és a szakfelügyelet
ismernie kell, személyes kontaktusban kell lennie a kulturális ügyekkel foglalkozó megyei tanácselnök-helyettessel, a művelődési osztály vezetőjével és az osztályon dolgozó múzeumi előadóval, s ugyanígy a járások és városok megfelelő állami, illetve pártfunkcionáriusaival. 5. Az előbbi kérdéscsoporthoz tartozik az is, hogy a szakfelügyelő ezeket a kapcsolatokat soha ne építse ki a megyei múzeumi szervezet vezetőjének tudta nélkül, ellenkezőleg arra kell késztetnie a megyei múzeumigazgatót, hogy a fenti kapcsolatokat ő építse ki a szakfelügyelő számára. 6. A szakfelügyelőnek tájékozottnak kell lennie atekintetben is, hogy milyen munka folyik a honismereti szakkörökben, kik irányítják, kik vezetik ezeket a köröket, és foglalkoznak-e irodalmi kérdésekkel. Az is igen ajánlatos, ha ezeket a szakköröket — helyenként igen színvonalasan működnek — be lehetne vonni az irodalmi topográfia gyűjtőmunkájába. 7. Egyes múzeumok mellett ún. baráti körök alakultak ki, amelyek az illető múzeum munkájából, különösen annak népművelési-propaganda tevékenységéből is kiveszik a részüket. Ilyen baráti körök kialakítására az irodalmi emlékházaknál is megvan a lehetőség. Kitűnő példa erre a borjádi Petőfi Méhes esete, ahol a Tolna megyei Méhészek Szakszövetkezete önkéntesen vállalta az emlékház patronálását. Ez a patronálás nem csupán abban merül ki, hogy megszervezik a méhes körüli tereprendezést, a kerítésfestést, tetőjavítást, járdaépítést, hanem igen szakszerűen gyűjtik a XIX. századi, főképpen Petőfi korabeli méhészet tárgyi emlékeit, és azokból kiegészítik a méhesben található gyűjteményt. Ilyen baráti körök szervezése más emlékháznál is elképzelhető. A honismereti mozgalom az utóbbi években igen szép eredményeket ért el. Megvalósíthatónak tűnik az is, hogy éppen a honismereti mozgalom keretén belül, vagy éppen annak munkáját kiegészítve és kibővítve alakulnak meg azok a múzeumbarát körök, amelyek egy-egy emlékházhoz kapcsolódnak. Kívánatos volna — mert hisz ez is irodalmi muzeológiai feladat —. ha a szakfelügyelet a megyei szakmuzeológussal együtt figyelemmel kísérné a megye irodalmi jellegű megmozdulásait, és azok tartalmi kérdéseibe bele is tudna szólni. Mire gondolunk itt elsősorban? Semmiesetre sem arra, hogy a szakfelügyelők az irodalmi színpadok, az irodalmi estek „állami lektorai"' legyenek. Arról van itt szó, hogy irodalmi emléktáblák vagy szobrok felállításakor nem ártana, ha a szakfelügyelő már a tábla megszövegezése előtt, vagy szobor megrendelése, illetve legalább a szobor átvétele előtt tudomást szerezne a készülő emléktábláról, emlékműről vagy szoborról. Rosszul megfogalmazott, tárgyi tévedéseket is bőven tartalmazó emléktáblák kerültek az elmúlt időkben egyes emlékhelyeink falára, és az sem kétséges, hogy a zsűrizett szobrok sem minden esetben fejezik ki azt az eszmeiséget, amely a költő kultuszának a legjobban megfelel. 9. A szakfelügyeletnek a megyei irodalmi muzeológussal karöltve arra kell törekednie, hogy egy-egy emlékház vagy emlékkiállítás — gondolunk itt elsősorban a kisebb községekben lévőkre — az illető író-költő kultuszát is szolgálja. Ennek érdekében évente-kétévente igen kívánatos egy-egy nagyobb szabású ünnepség, irodalmi est, esetleg tudományos ülésszak, de mindenképpen egy-egy ismeretterjesztő előadás megszervezése. Nem arról van itt szó, hogy a megyei múzeumi szervezeteket újabb feladatokkal terheljük meg, hisz az ilyen rendezvények lebonyolításához arra hivatott szerveink vannak (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, tudományos testületek, irodalmi színpadok), a szakfelügyeletnek és a megye irodalmi muzeológusának csupán az a feladata, hogy ezeket a
