Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Irodalmi muzeológia az országban - Miklós Róbert: Az irodalmi emlékházak és a szakfelügyelet

MIKLÓS RÓBERT: AZ IRODALMI EMLÉKHÁZAK ÉS A SZAKFELÜGYELET Az egyre gyorsuló idő szinte parancsolóan megköveteli tőlünk, hogy a meglévő és az ezután megmentendő emlékházak ügyével minél behatóbban, a jövőt illetően minél módszeresebben foglalkozzunk. Az elmúlt évtizedekben hazánk és társadalmunk igen mély és sokrétű változáson ment keresztül. Megváltozott néhol a környezet és benne természetesen az ember is; új lakótelepek keletkeztek úgyszólván minden városban és községben, autópályák, országutak épültek, s mindezek a létesítmények — bármennyire is az élet új igényeit szolgálják — igen sok esetben múltunk még meglévő emlékeinek pusztulását is előidézték. Álljon itt csupán két fájdalmas példa: Gödöllőn lebontották — szükségtelenül — Petőfi egykori lakóházát, s ugyancsak az emberi önzés áldozata lett az a XVIII. századi, szép paplak Szatmárcsekén, amelyben nem kevesebb, mint négy Petőfivers keletkezett. Ez utóbbi esetben sem a PIM, sem az OMF tiltakozása nem segített. A szakemberek számára egészen világos az a tény, hogy mindent megmenteni nem lehet, minthogy az életet megállítani, az egyre növekvő igényeket visszafojtani káros társadalmi jelenség lenne, és nem használna irodalmi múltunk ápolásának sem, viszont mindent el kell követnünk, hogy mindaz, ami eleddig mégis megmaradt, megőriztessék az utókor számára, mert ez az utókor egyszer még számonkéri tőlünk, miként sáfárkodtunk nemzeti hagyományainkkal, irodalmi emlékhelyeinkkel. Mi a helyzet ma az irodalmi emlékházakkal? Az emlékházak puszta felsorolása helyett kíséreljük meg azok áttekintését. A csoportosítást először jellegük szerint végezzük el, függetlenül attól, hogy mikor, milyen körülmények között, milyen anyagi ráfordítással épültek. 1. Az első csoportba azok az emlékházak tartoznak, amelyekben úgyszólván érintetlenül megmaradt az író otthona, a kiállítás tehát maga az enteriőr. Ilyen mindenekelőtt az egri Gárdonyi Géza-ház, a sümegi Kisfaludy Sándor Múzeum, de ide sorolható az esztergomi Babits Mihály-nyaraló és a kiskőrösi Petőfiszülőház eredeti épületének egy része is. 2. A második csoportban azokat az emlékházakat kell említenünk, amelyekben az enteriőr dominál ugyan, de azt irodalmi anyag kiállításával egészítettük ki. Ezek között kell megemlítenünk: a badacsonyi Kisfaludy-házat, amely a „Balaton az irodalomban" kiállítással teljesedik ki, a balatonfüredi Jókai-villát, a szekszárdi Babits Mihály-szülőházat, a horpácsi Mikszáth-kúriát és a nyíregyházi Jósa András Múzeumban lévő állandó Krúdy-kiállítást. 3. A harmadik csoportra az a jellemző, hogy ezekben az emlékházakban az irodalmi kiállítás dominál, de számos eredeti bútor, használati tárgy, az íróhoz közvetlenül kapcsolódó irodalmi relikvia színezi a kiállítást. Ilyenek: Petőfi borjádi méhese, a szatmárcsekei Kölcsey-kiállítás, a széphalmi Kazinczymauzóleum, az álmosdi Kölcsey-udvarház, a kiskőrösi Petőfi-kiállítás, a szalk- 215