Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)
II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Múzeumpedagógia - Tarpataki Zsuzsanna: Múzeumpedagógia a Petőfi Irodalmi Múzeumban
szor kifejezőbbek a hagyományos pódiumról elmondott műsoroknál. Anyagi megterhelést a múzeumnak nem jelentenek, tehát sokkal több előadásra van lehetőség. Magukkal hozzák a közönségüket, a barátaikat, így újabb rétegek ismerik meg a múzeumot, A rendezvények új útját jelenthetik az irodalmi témájú kisfilmek levetítése és az írói hangok bemutatása a közönségnek. Sajnos a nem megfelelő technikai feltételek miatt az ilyen programokra ma még csak ritkán kerülhet sor. A Petőfi Irodalmi Múzeumnak a mozgalmi és tömegszervezetekkel való kapcsolata 1974-ig az állandó informálásra és az időnkénti közös akciókra szorítkozott. 1970-ben az irodalmi fényképpáZyásaíot a Hazafias Népfronttal és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel közösen hirdettük meg. A pályázatok közül még kettőt említenék meg: az írókról készített amatőrfilmpályázatot és az országos Petőfi-gyermekrajzpályázatot. Ezek tovább népszerűsítették múzeumunkat, látogatottságunkat is befolyásolták, a gyermekrajzokból kiállítást rendezhettek a művészeti tár munkatársai. 1973-ban a fővárosi úttörő vetélkedő egyik versenyprogramja — többek között — egy múzeumi vezetés megtartása volt. Múzeumunkban a vetélkedő során mintegy ötven gyerek mérte össze az „erejét" a Petőfi-emlékkiállításon, és meglepően alapos tájékozottságról tettek tanúbizonyságot. 1973-ban az úttörők országos Petőfi Sándor-emléktúrájának, 1974-ben pedig a Radnóti Miklósemléktúrának egyik állomása volt a múzeumi kiállítás. A Petőfi-jubileumi emlékév méltó megünneplésének előkészítő munkájához múzeumunk azzal is hozzájárult, hogy 1972 decemberében az V. kerületi KISZkultúrfelelősök értekezletét a kerületi bizottsággal közösen itt tartottuk meg, és ez alkalommal megbeszéltük lehetőségeinket, közös feladatainkat. A Petőfi Irodalmi Múzeum látogatóinak nagyobbik részét a fiatalok, a diákok teszik ki. Mégsem vagyunk elégedettek az iskolákkal való kapcsolatunk eredményeivel, hiszen a mostaninál sokkal többen és rendszeresebben látogathatnák a múzeumot. A Művelődésügyi Minisztérium 1955-ben kiadott egy rendeletet az általános és középiskolai tanulók múzeumlátogatásáról, melyben utasítja az iskolák igazgatóit és a megfelelő szakos tanárokat, hogy a tananyagbeosztáshoz kapcsolódva, a múzeumok vezetőivel dolgozzanak ki tervet a múzeumlátogatásokra. A Művelődésügyi Minisztérium 1966-ban megvizsgálta a rendelet végrehajtását, és ennek során megállapította: „A jelenlegi általános és középiskolai tanterv a gyakorlatban nem teszi lehetővé, hogy azon tantárgyak órái közül (történelem, irodalom stb.), amelyek szemléltetését a múzeumi kiállítások nagymértékben szolgálhatják, akárcsak egyet is a kiállítások rendszeres felhasználásával taníthassanak. Az iskolai órák alatt általában a múzeum megközelítése sem lehetséges, az órák összevonását pedig a legritkább esetben vállalják az iskolák." A felmérés óta nyolc év telt el, de ez a helyzet alapvetően nem változott meg. Ügy tűnik, hogy az iskoláknál már az is komoly eredmény lesz, ha legalább a tanulmányi kirándulások és az iskolai szünetek alkalmával rendszeresen elhozzák tanítványaikat a magyartanárok az Irodalmi Múzeumba, óráikon pedig felhívják a figyelmüket a tananyaghoz kapcsolódó kiállításokra és rendezvényekre, illetve a szakkörök iskolán kívüli foglalkozását itt tartják. A környék iskoláiból a tanulók könnyebben átjöhetnek, így kerülhetett sor már néhány alkalommal a múzeumban megtartott és a múzeum anyagával szemléltetett irodalom órára, amelyeket a magyartanár és a múzeum munkatársa közösen tartott meg. Például a Veres Pálné Gimnázium egyik tanára a
