Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Múzeumpedagógia - Tarpataki Zsuzsanna: Múzeumpedagógia a Petőfi Irodalmi Múzeumban

propagandamunkát fejt ki a csoportos és egyéni látogatás, illetve valamennyi múzeumi rendezvény érdekében. Néhány esztendő alatt bebizonyosodott, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum egyre szaporodó és minőségileg is differenciálódó közművelődési feladatainak megoldására több munkatársból álló csoport létrehozása szükséges. 1974 januárjában megalakult a Múzeumpedagógiai csoport, amely a közönséggel való kapcsolat korszerű, a kulturális élet rokon területeivel összehangolt továbbfejlesztésével, a múzeumi művelődés és ismeretszerzés, nevelés kérdéseivel és módszereivel szervezetten foglalkozik. A Múzeumpedagógiai csoport gyakorlati és az ezzel szorosan összefüggő elméleti munkájáról természetszerűen csak az elkövetkező esztendők tapasztalatai adhatnak számot, ezért e visszatekintés csak a közművelődés múzeumi feladatainak körét pásztázza, s az 1970 óta már hagyományossá vált kezdeményezésekből kiindulva, a megtett utat felmérve vázolja azoknak a feladatoknak körét, amelyek elvégzésének reális feltételeit múzeumunk immáron megteremtette. A múzeumi rendezvények a legtöbb esetben a kiállításokhoz kapcsolódnak, egy-egy író vagy költő életművének alaposabb megismerését szolgálják. A leggyakoribbak a tárlatvezetések. Ezek egyik fajtáját az előre meghirdetett tárlatvezetések jelentik, ilyenkor a kiállítás rendezője, vagy a témával foglalkozó tudományos munkatárs tart előadást. (Néha előadóművész is közreműködik.) Az ilyen tárlatvezetéseket a TIT irodalmi szakcsoportjával együtt rendezzük és a TIT budapesti programfüzetében, a Pesti Műsorban és a napilapokban hirdetjük. A tárlatvezetések másik módja az, amikor a csoportosan érkező látogatók néhány nappal a jövetelük előtt bejelentik, hogy valamelyik kiállításra vezetőt kérnek. Az ilyen tárlatvezetéseket 1974-ig a múzeum ügyeletes munkatársa tartotta meg, azóta pedig a Múzeumpedagógiai csoport munkatársainak a feladata. A kor és a műveltségi szint szerint differenciált és komplex (pl. irodalmi részlet, zene stb.) tárlatvezetési módszerek bevezetésével kísérletezünk. Különösen fontos a munkásművelődés és a dolgozó ifjúság művelődése miatt az andragógia irodalmi múzeumi módszereinek a kimunkálása. Évente több száz tárlatvezetésre kerül sor. Nagy sikerük van a kiállításokhoz kapcsolódó irodalmi és zenei esteknek és a műsoros megnyitóknak. Ezeket korábban a Központi Múzeumi Igazgatóság által biztosított összegből az Országos Filharmóniával közösen rendeztük meg, évente 5—7 alkalommal. így került sor például: a Dosztojevszkij-, a Tersánszky Józsi Jenő-, a Tamási Áron-, a Nyugat-, a Karinthy Frigyes-, a József Attila-, a Kassák Lajos-, a Csokonai Vitéz Mihály- és a Gábor Andor-, Radnóti Miklós-, Petőfi-műsorokra. A Petőfi-estek egyrészt a költemények egy-egy témakörét bontották ki: szerelmi líra, tájköltészet, családi költészet, forradalmi versek, más alkalmakkor pedig az előadóművészek állítottak össze önálló estet (Jobba Gabi, Sellei Zoltán, Sinkovits Imre—Gombos Kati), és ezzel érdekes összehasonlításra adtak lehetőséget. Minden esztendőben sor kerül egy-két koncertre is, például a XVIII. század zenéjéből, Beethoven, Bartók műveiből állítottunk össze programokat. 1975-től a Petőfi Irodalmi Múzeum saját rendezésében kerülhet sor az irodalmi műsorokra. Terveinkben többek között a magyar szocialista irodalmat reprezentáló est, József Attila-, Radnóti Miklós-, Petőfi Sándor-műsorok szerepelnek. Az irodalmi esteknél új formákkal kísérletezünk: helyet adunk az amatőr irodalmi színpadok produkcióinak. Ez több szempontból is hasznos: az ilyen együttesek produkciói rendezői szempontból érdekesebbek, merészebbek és sok-